Zártkör blog

Izland, a jégország

Kevés az olyan terület, ahol a Föld felszínén és belsejében lezajlott, illetve a még most is aktív földtani jelenségek ekkora tárházával lehet találkozni, mint itt. A szigetet az óceán szülte tizenötmillió évvel ezelőtt. Geológiai értelemben véve Izland Európa legfiatalabb országa.

Még a szívósságukról közismert „északi férfiak” is beleborzongtak, amikor a kilencedik század derekán a norvég őshazában dúló belső hatalmi harcok miatt néhányuknak a száműzetés jutott osztályrészül.

Szokatlanul erős, viharos szél, úszó jégtáblák és hóviharok edzették az amúgy sem elkényeztetett vikingeket, akik Izland alapítóiként az új otthont a hó földjének, később pedig jégországnak nevezték. Napjainkban a szigetország földrajzi elszigeteltsége pozitívan hat az izlandiak nemzettudatának ápolására és ősi nyelvük eredetiségének megőrzésére, s mindkettőből jelesre vizsgáznak.

Keflavíkban, Izland nemzetközi repülőterén landol a gépünk. A város egyben amerikai katonai támaszpont is, innen autóbusszal szállítják az utasokat a fővárosba, Reykjavíkba. Az úton kapunk először ízelítőt az északi ország számunkra szokatlan tájképéből és mostoha időjárásából. Reykjavík, a „füstölgő öböl” – nevével ellentétben – nagyon tiszta levegőjű ápolt, meglepően fejlett infrastruktúrájú, egységes város képét mutatja. Minden megtalálható, amire itt, a világ legészakibb fővárosában az átlagos európai városlakónak szüksége lehet a harmadik évezred elején.

A kikötőbe éppen befut a legfrissebb halszállítmány, egy-két rutinos mozdulat, és a halak máris jéggel díszítve fekszenek a műanyag ládákban, mintha tudnák, hogy ők jelentik a sziget legnagyobb kincsét. A szűk utcákon tejfölszőke gyerekek játszanak, fittyet hányva a hűvös óceáni szélnek. Nagyon sok a gyerek Izlandon, a család intézménye a legfontosabbak közé tartozik. Az emberek példátlan tisztelettel vannak egymás iránt, tudják, hogy a túlélés csakis összefogva lehetséges.

Hamar elérjük a város legismertebb terét, az Austurvöllurt, ahol az 1881-ben épült, hatvanhárom tagú törvényhozás épülete áll. Mögötte a Tjörnin-tó – közepén szökőkúttal – kisebbfajta madárkolóniának ad otthont: kacsák, récék, sirályok kelletik magukat a padokon ülő embereknek, akik a hála jeléül apró kenyérdarabokkal jutalmazzák a produkciót. Felfelé haladunk a dombon épült Hallgrímskirkja, Izland legnagyobb temploma felé. A puritán küllemű építmény előtt áll Leifur Eríksson szobra, azé a hajósé, aki Kolumbusz előtt ötszáz évvel már járt amerikai földön, beírva Izland szülötteit a történelemkönyvekbe. A part mellett áll a Höfdi-ház, amely 1986-ban Ronald Reagan amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet elnök csúcstalálkozójának színhelye volt, s talán hozzájárult a hidegháború jeges hangulatának olvadásához. Reykjavík „Váci utcáján” a Laugaveguron üzletek, bankok, gyorséttermek, követik egymást, s a kirakatok elárulják, hogy Izland Európa egyik legdrágább országa.

A lakásokat egész évben muszáj fűteni, így a földből feltörő geotermikus források vizét hatalmas tartályokba pumpálják. Ilyen elosztó a Perlan (gyöngy), ami étterem és forgó obszervatórium is egyben. Innen a legjobb megfigyelni a Szeged méretű város színes háztetőit, amelyek a kék öböllel festői képet nyújtanak.

A várost északkelet felé hagyjuk el, ahol már végtelennek tűnő, mohával és zuzmóval borított lávamezőkön gurul a távolsági busz. Furcsán magas a platója, amit a gázlókon való átkelésre készítettek. Hveragerdi városka a melegházairól híres. Izlandon ugyanis a zöldségfélék jelentős részét hőforrások által fűtött üvegházakban termesztik. Néhány kilométer, és megérkezünk a Gullfoss-vízeséshez. Az elemi erővel becsapódó víztömeg látványától eggyé válunk a morajlással. A vízesés követi a cikcakkos törésvonalakat, ettől válik még érdekesebbé. A gejzírekhez hat kilométeres út vezet, és már lehet látni a feltörő apró gőzcsíkokat a kopár világosbarna felszínen. Olyannak tűnik, mint ha föld alatti gyár működne. A legnagyobb a minden gejzírek gejzírje, a névadó: Geysir. Kis dombot képez, és méltóságteljesen gőzölög. Sajnos, már nem tör ki, csak a többi felett atyáskodik. A mellette lévő Strokkur viszont öt-tíz percenként hatalmas robajjal repíti a magasba a kürtőjében felforralt vizet.

Izgalmas várakozás előzi meg a kitörést, az idesereglett turisták élesített kameráikkal és fényképezőgépeikkel mereven figyelik azt a pillanatot, amikor az egyre erőteljesebben bugyogó víz fél méter magasan felpúposodik, majd kirobban, mint a szökőkút. A természet furcsa és látványos játéka Izland legnagyobb nevezetessége. De látni még rotyogó iszapot, gyönyörű, kék vizű bugyogó tavacskákat is.

Innen kissé nyugatra található jégország legfontosabb történelmi színtere, a Thingvellir. Ezen a mezőn hívták össze 930-ban a nemzetgyűlést Európában először, és itt kiáltották ki Izland függetlenségét 1944-ben. A vidék másik érdekessége geológiai természetű: itt találkozik az európai és az amerikai földkérglemez. Izland Amerika és Európa felezővonalán fekszik. Az ország nyugati részét három nagy félsziget tagolja. A Snaefellsnes-félsziget csücskében pihen Ólafsvík, a régi halászfalu. Ez Izland ősi kereskedelmi központja, s bár innen vezet autóút, gyalog indulunk megmászni a Snaefellsjökul vulkán tövéhez simuló hosszú domboldalt. A kilátás páratlan élmény. Eső, napsütés és szél váltakoznak, a szivárvány pedig már megszokott látvány. Patakokat szelünk át, puha, alattomosan besüppedő mohamezők, lávakövek után pedig elénk tárul a vulkán hóval borított krátere, ahonnan Verne Gyula híres regénye szerint a föld középpontja felé vezet az út.

Délen a tengerpart sötétszürke homokjával Izland egyik legfestőibb tája. Vík a legdélibb városka, kisétálunk a tengerpartjára. Az óceán kegyesen viharos, megszokottan fodrozódnak a hullámok. Érdekes pontja ez a világnak: ha valaki innen egyenesen úszna dél felé, legközelebb a Déli-sarkon érne partot. Mem messze a Dyrhólaey szikla enyhe félkörív alakban az óceánba nyúlik, testén már lyukat tört magának az erős hullámzás. Délen a legtermékenyebb a talaj a birkák és az izlandi törpelovak számára. Borsos árért rövid lovaglásra is van lehetőség.

A Reykjanes-félsziget déli részén lévő Grindavík városka öreg halfeldogozó üzemében a sziget legfontosabb iparágába nyerünk betekintést. A sziget legfontosabb kiviteli cikkéért, a halért az 1970-es években Izland diplomáciai csatát vívott Nagy-Britanniával, ez volt a nevezetes „tőkehalháború”. Megmártózunk a közeli Blue Lagoon kétezer méter mélyről feltörő, kék opálos vizében. Néhol annyira forró a víz, hogy természetes szaunát is berendeztek lávakő kunyhó formájában. A víz a fapadlózat alatt csordogál, teljes a sötétség, a középkorban használatos vaskos fakapu pedig sajátos dallamot nyikorogva csapódik be mögöttünk. A fürdő természetesen ultramodern északi stílusú, egyszerű, de ízléses berendezésű. A büfé árai pedig még a nyugati turistákat is meghökkentik.

stat