Zártkör blog

Agykutatók kísérletei

Kutatásukban a válaszadókat arra kérték, hogy döntsék el, mi a helyes cselekedet ezekben az esetekben, miközben a válaszadók agyi tevékenységét funkcionális mágneses rezonancia vizsgálatnak (fMRI) vetették alá. A vizsgálatok eredményei szerint azoknál a kutatási alanyoknál, akik szerint a kövér embert nem szabad a vágányra lökni, az agy érzelmekhez kapcsolódó területei mutattak fokozottabb aktivitást. Ugyanakkor azoknál, akik szerint megengedhető, hogy a kövér embert a vágányra lökjük, először az agy érzelmekhez köthető része mutatott aktivitást, majd rögtön ezután a gondolkodáshoz köthető rész. Ezeknek a kutatási alanyoknak több időre volt szükségük ahhoz, hogy eldöntsék, melyik alternatíva lenne helyes.

Vagyis azok, akik szerint helyes lehet a kövér embert a sínekre lökni, először szintén érzelmi alapon reagáltak a kérdésre, ezután azonban a gondolkodás vette át a szerepet.Hogyan magyarázhatóak ezek az eredmények? Egy népszerű elképzelés szerint erkölcsi intuícióinknak evolúciós okai vannak. Az emberi faj kialakulásának túlnyomó részében kis csoportokban élt. Természetes, hogy az evolúció erős érzelmi reakciókat alakított ki a közvetlen emberöléssel kapcsolatban, hiszen ez alapvető fontosságú volt a csoport túlélése szempontjából. Ezért „érzünk” különbséget a váltó átállítása és a kövér ember sínekre lökése között: az előbbi esetben a károkozás közvetett, az utóbbi esetben közvetlen. E magyarázat szerint azonban érzelmi reakcióink nem alkalmasak azoknak az erkölcsi szituációknak a megítélésére, amelyekkel a modern embernek szembe kell néznie.

stat