LOGIKA, DE NEM TUDOMÁNY - SZÁLINGER BALÁZS: M1/M7

Svébis Bence — 2010-03-09 — kritika (-) - irodalom

Szálinger Balázs kiseposzokon s drámákon túl immár harmadik verseskötetével jelentkezik, melynek azonban – a két korábbihoz képest –  láthatóan megártott az idő. Hiába keressük már a hetyke, csillagporos rímjátékokat; kőkemény formai szigor és rögvalóság dominál. Mintha hélium helyett cementtel töltenénk tele a léggömböt.

 „Magamat sem merem már letegezni / reám kényszerítették a formát” – írja Sziveri János Ellenszél című költeményében. A szabályok alkalmazása nem enged eltévelyedni, ám aki a szabályok alkalmazottjává válik, azt béklyóként rántják a mélybe. Az M1/M7 egyetlen, igazi hibája is ez. Nem több egy tökéletesen megírt dolgozatnál, mely arról ad számot, hogy alkotója mily nagyon is tisztában van a klasszikus versformákkal. Ám, mivel ezen – a korábbi kötetekhez képeset – alig, vagy csak nehezen lendülnek túl az egyes darabok, a kötet egésze egyfajta mozdíthatatlan, füllesztő közeget áraszt, melyet – sajnos – nem jó olvasni. Nem az a versvilág, melybe szívesen, s újból visszatérne az ember, sőt örül, ha végére ért, s szinte azonnal teszi is a zsúfolt könyvespolcra, a többi Szálinger-könyv mögé (!).
Dallam helyett rögös időmérték, derű helyett szenvtelen szembenézés a megkerülhetetlen valósággal. Még az a fikarc kis irónia is görcsösen hat, ami itt-ott fellelhető. Komolyodik, öregszik a versbeli elbeszélő, s így olyan dolgok kerülnek előtérbe, s válnak megmásíthatatlanul komollyá, melyek korában még csak a játék, a különböző szerepek részét képezték. A 2002-es Első Pesti Vérkabaré óta jócskán megváltozott az elbeszélő habitusa. Komorabb, kilátástalanabb szemléletéhez igazodtak a katonás versformák is. A korábban kívülről, felső perspektívából, szinte pökhendin szemlélt események immár az élet részévé váltak, s belülről kénytelen tapasztalni a költő azt, amihez úgy hitte, semmi köze. Rángatja, lefokozza az élet, miként írja: „Lakasson jól a nyesedék.” (Közétek dobva búcsúzom), vagy: „Jutalomjátékom itt, a történelem végén – / Mielőtt Pesten végleg meghúzom magam.” (M1/M7). Mind-mind egy verscím felé mutat: Egy kutya mondja.
Nagy senki az ember a süvítő sztrádák világában. Erre mutat rá a cím s a borítókép is. Miként Király Jenő írja: „A modern autósztrádát, melyen bűzt és mérget ontó gépáradat recseg és hömpölyög, melynek egén a közlekedési rendőrök helikoptere lóg, s a gyalogos halálfélelemmel menekül rajta át, nehéz lenne szabadságszimbólumnak látni.” Ez nem a zajos kávéházak szentimentális közege, hanem az itt és most poétikája.
A vers szétszabdalja, majd saját kénye-kedve szerint illeszti újjá a valóságot. Itt azonban ...

tovább a cikkhez Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0

Daphne du Maurier világhírű regényéből Alfred Hitchcock Oscar-díjas filmje után a magyar származású, Grammy-díjas komponista, Sylvester Lévay és a szövegíró Michael Kunze írt nagyszabású musicalt, melyet Bécs, Japán és Helsinki után a Budapesti Operettszínházban láthat a magyar közönség. A musical a Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös produkcióban, Béres Attila rendezésében, az Operettszínház sztárjaival kerül színre.

CRESCENDO - CSOPORTOS KIÁLLÍTÁS

A mostani Crescendo című tárlat a Várfok Galéria teljes művészkörét, vagyis ...

Kapcsolódó cikkek: 2
Hozzászólások: 0

SZÍNHÁZI PREMIEREK - 2010./11. HÉT

Várható színházi bemutatók: 2010. március 16-21.

Kapcsolódó cikkek: 3
Hozzászólások: 0

IMPULSO - CSOPORTOS KIÁLLÍTÁS

Az „Impulso” elnevezésben a Crescendo kiállítás címére, illetve annak koncepciójára ...

Kapcsolódó cikkek: 1
Hozzászólások: 0