CSAK KÜLSŐ HASZNÁLATRA – ESTHER ROTS: A BŐRÖN IS ÁTHATOL – MEDIAWAVE 9.0

2010-05-11 — kritika (+) - film — A szerző adatlapja: Majsa Barbara

„Egy másik kérdés, amire választ kerestem, hogy mihez kezdjünk egy olyan jogrendszerrel, amely az elkövetők jogait védi az áldozatoké helyett. Szó van továbbá a filmben az ösztönös, minden érzést elemésztő bosszúvágyról, amely elől nincs menekvés.” – nyilatkozta Esther Rots A bőrön is áthatol c. filmje kapcsán. Kitűnik belőle, hogy a mozgókép több fontos jelenségre terjed ki, melyben nem csak az emberi érzelmek játsszák a főszerepet, hanem az igazságszolgáltatás buktatói is.

A holland alkotás főszereplőjét miután saját otthonában támadják meg, és élete teljesen felborul, a nyüzsgő Amszterdam helyett a nyugodt, kietlen Zeeland tartományt választja további lakhelyéül. Marieke beköltözik egy romos, kisérteties házba, amely egy idő után egyre barátságosabb alakot ölt. A nő azonban mégis saját maga fogja lesz, és szellenként bújkál otthonában: az ajtókat gondosan bezárja, zajt keltő eszközöket vesz igénybe (lapát, konzerv doboz), hogy észrevegye, ha valaki be akar jönni. A drámaian szorult helyzetből egyedül szomszédja képes kimenteni, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a lelkileg sérült asszony végre túllépjen a múlton, és a rágódás helyett a szebb jövőre gondoljon.
Már a bevezetőben megfogalmazott rendezői gondolatok irányadóak lehetnek a filmelemzés számára, hiszen ha felidézzük az Arany Jánostól származó szállóigére – Gondolta a fene! – akkor érdemes figyelembe venni a tényeket, és óvakodni kell az önkényes belemagyarázástól. Esther Rots talán tudta nélkül, de elejét vette minden olyan írásnak, amelyek művét olyan aspektusokba helyezik, amik egyáltalán nem állnak biztos talajon. Az azonban teljesen nyilvánvaló, hogy A bőrön is áthatol egy  megrémült női lélekről szól, akiben emberi természetéből fakadóan kialakul egyfajta egészségesnek már nem mondható bosszúvágy, s ezt a film ahol tudja  meg is mutatja. A holland alkotás nem csak a cselekménnyel érzékelteti a szélsőséges viselkedést, a háborgó lelket, hanem jól meghatározott képi világgal is: a különböző helyszíneken játszódó események képileg teljesen eltérnek. Míg a bíróságon felvett jelenetek színei tiszták és inkább hasonlítanak egy berendezett stúdíóra, addig a vidék, illetve Marieke külvilágtól mentes élétének bemutatására zavaros, sokszor sötét és szemcsés képeket használ az operatőr, Lennert Hillege. A nő saját kis birodalmában játszódó eseményeknél feltűnően sok kézikamerás felvételt találunk, amelyek még valóságosabbá teszik a filmet. Rots a dramaturgiát kissé csavarossá teszi Marieke kézpeletének megfilmesítésével; a lelkében lejátszódó folyamatokat a saját szemünkkel is láthatjuk. Tanúi vagyunk az elképzelt bosszúnak, bár sokszor az az érzése támad az embernek, hogy a filmbéli valóságot látja. Amikor a nő az interneten chatel, mintha a másik, agresszív énjével beszélgetne, aki arra sarkalja, hogy vegyen revansot. A paranoia aztán szépen lassan legyőzi a főhőst, egyedüli mentsvára gyermekének apja, John.
A bőrön is áthatol már nem ismeretlen a magyar nézők előtt, ugyanis az idei Titanic Fesztiválon megnyerte a Hullámtörők díját, amelyet a zsűri azzal magyarázott, hogy rengeteg fantáziát látnak az elsőfilmes Rots-ban, és szeretnék támogatni következő munkáját. A budapesti fesztivál gálaestjén skype-kapcsolatot létesítettek a rendezőnővel és a zeneszerzővel, akik meséltek a film munkafázisairól, pl. arról, hogy a zenét a vágással együtt készítették. A zene remekre sikeredett, elsőre talán mindenki meghökken a “vidám” zongorajátékon, hiszen a képkockák mindegyike feszültséget áraszt. Összességében azonban lüktetésével passzol Marieke lelkiállapotához, még ha nem is annyira komor és szélsőséges.

Az egész filmen méla keserűség húzódik végig, ami egyrészt az elnéző igazságszolgáltatásból táplálkozik, másrészt az emberi természet ösztönös reakcióiból. A megoldást viszont még Esther Rots sem találta meg, ő is csak kutakodik, tapasztal, de reméljük nemsokára révbe ér.

Eredeti cím: Kan door huid heen
Rendező: Esther Rots
Forgatókönyv: Esther Rots
Operatőr: Lennert Hillege
Vágó: Esther Rots
Zene: Dan Geesin
Szereplők: Rifka Lodeizen, Wim Opbrouck, Chris Borowski, Elisabeth van Nimwegen, Tina de Bruin
Forgalmazó: Films Boutique
Gyártás: Hollandia (2009)
Hossz: 94 perc

hozzászólok

Yeats mély intenzitású drámáiban erkölcsi dilemmák, a jó és a rossz küzdelme, a csoda várása jelenik meg költői látomásban. Ezek közül ismerkedhetünk meg A sólyom kútjánál – A macska és a hold – A purgatórium című darabjaival és rajtuk keresztül a Crescendo Színházzal.

PLACCC: PLAKÁTSIKER ÉS NAGYVÁROSI KALANDOZÁS

Bár még javában tombol a nyár, a PLACCC Fesztivál alkotói nem tétlenkednek. A csapat grafikusa komoly szakmai elismer ...

Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0

KULTLÖVÉS A SZEMLÉN - "GYERMEKKORBAN ÁTÉLT TRAUMÁKRÓL BESZÉLÜNK."

41. Magyar Filmszemle. Stop. Breier Ádám. Stop. Catherine magánélete. Stop. Videointerjú: ITT.

Kapcsolódó cikkek: 6
Hozzászólások: 0

VÉRSZAGRA GYŰL - ENGEDJ BE!

Korunk vérszívója nem fényűző kastélyban, hanem lakótelepen él, nyikorgó koporsó helyett fürdőkádban alussza át a nappalt, s ...

Kapcsolódó cikkek: 1
Hozzászólások: 2