KÉT VILÁG HATÁRÁN – WALTER KIRN: AZ EGEK URA

2010-03-26 — recenzió - irodalom — A szerző adatlapja: Fábián Attila

Sokan láthatták már a mozikban Az egek ura című filmet, de azt már valószínűleg kevesebb tudják, hogy a film, mint megannyi alkotás, egy könyv alapján készült, és egy időben jelentek meg a magyar piacon. Szerencsés húzás volt-e az adaptáció vagy sem, azt nem tisztem megítélni, mindenesetre egyszer próbálják ki, hogy milyen egy közepes, a végletekig leegyszerűsített film után elolvasni az eredetit. Az amőba életet élőknek felkavaróbb lesz, a többiek meg lehetséges, hogy élvezni is fogják.

Mondják, hogy a kor erős emberei a producerek; én még hozzávenném a dramaturgokat meg a rendezőket. Nyilván más a szempont egy olyan produkcióban, ahol a minőség helyett a busás profit a cél. Tegyünk azonban egy apró kísérletet arra, hogy milyen is lett volna, ha a film nemcsak adaptálja a regényt a forgatókönyvhöz, átvéve belőle körülbelül azt az alapötletet, amelyet Walter Kirn is egy repülőgépes utazáson tudott meg a mellette ülőtől: hogy évente háromszáz napot repül, lakását eladta, autója és személyes tárgyai egy raktárban vannak, ami persze szintén bérelt. Körülbelül ezt tartotta meg a film a könyvből és a főhős Ryan Bingham állását, hogy tudniillik ő karriermódosítási tanácsadó; magyarul embereket rugdos ki.
A recept tehát egészen egyszerű volt: vedd ezt a történet-foszlányt, húzz hozzá egy George Clooney-t, aki körülbelül annyit teljesít a filmben, mint az elhíresült Martini és kávé reklámokban: elegáns ruhákban flangál és mosolyog. Sikeres, élvezi, hogy független, hogy állandóan úton van, éttermekben eszik, szállodákban lakik, szuper bérelt autókkal jár, emellett hasonszőrű női egyedekkel kerül intim viszonyba. Magabiztos, a végletekig önző, ez még akkor is így van, ha hűségesnek látszik azáltal, hogy ugyanannál a légitársaságnál utazik, ez is csak a hűségmérföldek miatt van, amit jobb híján mániákusan gyűjt. Egymillió után exkluzív klubba kerül, a kivételezettek felső körébe. És a lényeg: a legkevésbé sem akarja ezt abbahagyni.
Könyvünk hőse, hogy finoman mondjam, kicsit más. Az oké, hogy ő is független és önző, ki nem az; de a motiváció, na az, ami teljesen más. Nem mindegy ugyanis, hogy magabiztosan robogunk és a tökéletesség szirupos látszatát keltjük, vagy besípol nekünk is az övünk, mint minden halandónak, ahogy valamit elfelejt kirakni a beléptető kapunál. Ez persze csak a skolasztikus szőrszálhasogatás. A lényeg ott rejtőzik, hogy míg a filmbéli Ryan élvezi és örömmel csinálja ezt és a megszorítások miatt akarják kirúgni őt, amikor az utolsó utazás és elbocsátás dömpingjére indul, addig a könyvbeli Ryan a főnöke asztalára tett felmondással indul az utolsó attackra. Ugyanis mindig utálta ezt a melót, csupán belesodródott, és tanult meg így élni. A könyvbéli Ryan nem a sármos, a független, hanem a kiégett és kilépni akaró elesett, akinek már romokba dőlt egy házassága, egy megkezdett élete.
Walter Kirn könyve bár ugyanúgy szól a szabadságról és a függetlenségről, de összességében mégis a magány és a kiábrándultság a fő tematika. Ez a film vége felé is kibontakozik, de valahogy nem tudjuk elhinni az alkotóknak. Nem az a baj, hogy a vizuális újragondolás más úton közelíti meg a problémát, hanem hogy a vízzel együtt kiöntötték a gyereket is. Úgy láttat egy életformát, mint a siker és az életcél netovábbját, holott a könyv pont azt a kérdést feszegeti rendkívül könnyed stílusban, hogy ez a teljesítményorientált utazó üzleti világ miképp falja fel saját gyermekeit. Görbe tükröt állít a gazdagságot szimuláló egyed felé, aki készpénzzel nagyon nem tud fizetni, csak a bónuszok, mindenféle ajándékok és hűségkártyák meghatározott keretei között tud mozogni. Kisstílű ez, és a szerző finom iróniával szövi ezt az életet, hogy közben monológok formájában bontsa ki hősünk életét, ezzel mutatva rá az okokra és mozgatórúgokra. A film nem mutat semmit az előzményekről, egy rövidke rész foglalkozik a vidéki családdal, ahol félresiklott életek vannak, de nem tudjuk mi miért vette azt az irányt, minek mi volt a háttere.
Ami a filmben erény, az mind Walter Kirn erénye. A sziporkázó mondatok, a kis bölcsességek, minden jól megírt párbeszéd és monológ. A könyv sok-sok jó mondatot ad, bár a huszonegyedik század tájleírásaiként szolgáló reptér, szálloda, gyorsétterem és kaszinó ábrázolások kimerítik é s az unalom felé billentik olykor a történetvezetést, ahogy a vállalatvezetésről és modern marketingről szóló epizódok is túlságosan profánszagúvá tesznek minket hosszú oldalakra. De ha ezeket félretesszük, egy ügyes látleletet kapunk egy számunkra szokatlan életforma különc emberéről, akit mégiscsak a maga esendőségében és szerencsétlenségében kell látnunk, kitörni akarásával, apró jellemfejlődésével és a múltjával való leszámolás elhatározásával. Kár, hogy a film nem ezt a megközelítést vette át a szerzőtől, hanem leragadt a gyenge és olcsó mesék hagyományánál.

Walter Kirn: Egek ura
Nyitott Könyvműhely Kiadó
Fordította: Sullivan Ferenc
2010

hozzászólok

Yeats mély intenzitású drámáiban erkölcsi dilemmák, a jó és a rossz küzdelme, a csoda várása jelenik meg költői látomásban. Ezek közül ismerkedhetünk meg A sólyom kútjánál – A macska és a hold – A purgatórium című darabjaival és rajtuk keresztül a Crescendo Színházzal.

PLACCC: PLAKÁTSIKER ÉS NAGYVÁROSI KALANDOZÁS

Bár még javában tombol a nyár, a PLACCC Fesztivál alkotói nem tétlenkednek. A csapat grafikusa komoly szakmai elismer ...

Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0

KULTLÖVÉS A SZEMLÉN - "GYERMEKKORBAN ÁTÉLT TRAUMÁKRÓL BESZÉLÜNK."

41. Magyar Filmszemle. Stop. Breier Ádám. Stop. Catherine magánélete. Stop. Videointerjú: ITT.

Kapcsolódó cikkek: 6
Hozzászólások: 0

VÉRSZAGRA GYŰL - ENGEDJ BE!

Korunk vérszívója nem fényűző kastélyban, hanem lakótelepen él, nyikorgó koporsó helyett fürdőkádban alussza át a nappalt, s ...

Kapcsolódó cikkek: 1
Hozzászólások: 2