DE MIÉRT RÚGNAK KI? – EGEK URA
A kritikus, legalábbis a magyar, eleinte fenntartásokkal kezel egy olyan filmet, amit ekkora díjözön meg rivaldafény kísér. Talán azért lehet ez, mert ha egy műalkotás az emberek nagyobbik részének tetszik, szinte teljesen biztos, hogy ordas kompromisszumokat kellett kötnie ezért. Az Egek ura is kötött néhányat, ám szerencsére némely pozitív tulajdonságának köszönhetően némileg kiemelkedik a sablonos tucatfilmek közül.
Habár jellegzetesen amerikai látásmóddal van dolgunk: egy illuzórikusan tökéletes világban magányosan vergődő, ’szimpatikus’ főhős klasszikus jellemfejlődése ez. Ehhez elengedhetetlen legalább két kellék: a nő és a másik személy, aki tapasztalatlansága dacára képes megmondani a frankót. Az emberi frankót, ami ugyebár végtelenül egyszerű. No azért ez így önmagában persze még elég gagyi, ha azonban hozzávesszük, hogy kifejezetten üde forgatókönyv mondatai irányítják a történéseket, határozottan ügyes kezű rendezővel, valamint elfogadjuk, hogy bár nem szeretjük George-ot, igenis tud ha akar, akkor kénytelenek vagyunk szembesülni azzal, hogy ez egy egészen kellemes film. Mert bizony tényleg jó a forgatókönyv. Persze a megszokott sémákból épül fel, semmi meglepőt nem tapasztalunk benne; mégis könnyed, kevésbé érezni rajta azt a mesterkéltséget, amit a tengerentúli blockbusterekben és vígjátéknak szánt fércművekben észlelhetünk. Az egyes jelenetek – erősen megtámogatva a gyors, pergő képi megoldásokkal – hitelesek, a karakterek élettel telítődnek, ezért a néző azonosulása is sok esetben megtörténik. Ne várjunk katarzist, mert persze hogy nem az évszázad filmje; emiatt nem is értem, hogy miért kell mohón akkora babérokra törni, mint ahogy azt teszik. Mindenesetre, ha a film vállalná, hogy ő egy könnyű, szórakoztató esti darab, egészséges drámaisággal és hiteles korrajzzal fűszerezve, akkor egy szavam se lenne.
Itt van tehát George, akibe gyermekorvos korában egy világ lett szerelmetes, hogy aztán az akció és a felszínes csillogás amerikai álma után végre megmutathassa, hogy nem is olyan tehetségtelen. Tudom, én se szeretem, de akkor már inkább ő, mint Tom Cruise. Az Égető bizonyíték óta pedig minden egyes alkalommal, mikor rá terelődik a szó, az a kretén fej jelenik meg előttem, ami éppen konstatálja, hogy egészen véletlenül pofánlőtte Chadet, a konditermi edzőt.
Aztán itt van a Nő, Vera Farmiga személyében, akit mostanában érzésem szerint tenyerén hordozgat Miss Fortuna – vagy a producerek. Csak hogy az elmúlt évekből két remek filmet említsek: a Tégla gyenge akaratú pszichológusaként és Az árva határozott édesanyjaként minőségi és sikeres produkciókba kerülhetett, engem valahogy azonban még most sem tudott meggyőzni. Mondjuk elmegy. És végül itt van a Twilight-mizéria sokadik számú győztese, a tökéletes naiva, aki képes 32 foggal olyan ártatlanul mosolyogni, hogy még egy sorozatgyilkos is szociális munkásnak áll tőle. No de félretéve a viccet, a hölgy ténylegesen ügyes, őszinte gyermekiségét még nem fertőzte meg annyira az álomgyár.
Remek választás volt ő, már csak azért is, mert egy viszonylag kényes témához nyúlt a rendező – illetve az író, és általa Reitman. A válság nem csak Európában okoz évtizedek óta nem látott gazdasági problémákat, hanem bizony az Egyesült Államokban is. A munkanélküliségi mutatók világszerte rekordokat döntögetnek, ennek kegyetlen, de hatékony módszerrel történő kezeléséért felelősek hőseink. Ők azok, akik a puhapöcsű főnökök helyett közlik az alkalmazottal, hogy ki van rúgva. Van némi abszurd íze a dolognak, nem is kevés: Armani meg luxus-lakosztály, miközben embertársaink elkeseredésükben hidakról ugrálnak le. Ez a kontraszt, és a film ténylegesen bátor hozzáállása emeli ki az átlagból darabunkat. A főhős tökéletes, tükörsima és egyben jéghideg világa – melyet csodásan jelképez a végen felbukkanó minimalista gyönyör, a törzsutas kártya – élesen kerül szembe saját családjának kisszerű, átlagos, mégis emberi örömöktől ízzó környezetével. Következetesen végigvitt szimbolika, mely szerencsére nem a megszokott nyálbő happy end-del végződik.
Egyszerű kis film tehát, könnyen emészthető. Megfogja a Nagy dolgot, de iróniával, finom cinizmussal teszi ezt, felismerve, hogy nem attól oldódik meg a problémánk, ha szemünket vörösre sírva picsogunk felette. Ezen akár még a magyar munkavállaló is elgondolkozhat, mert könnyen előfordulhat, hogy pár éven belül valaki egyetlen határozott célzattal jelentkezik be hozzá videochat-en; hogy kitegye a szűrét.
Eredeti cím: Up in the Air
Hazai bemutató: 2010. február 18.
Forgalmazó: UIP-Duna Film
Rendező: Jason Reitman
Író: Walter Kirn
Szereplők: George Clooney (Ryan Bingham), Vera Farmiga (Alex), Anna Kendrick (Natalie), Jason Bateman (Craig Gregory), Danny McBride (Jim), Melanie Lynskey (Julie Bingham), Steve Eastin (Samuels)
Gyártás: 2009 (USA)
Hossz: 109 perc
Kapcsolódó cikkek:
Két világ határán – Walter Kirn: Az egek uraGeorge Clooney - válogatott filmográfia (képgaléria)
Mozi, DVD, Miegymás – 2010./7. Hét
hozzászólok
Yeats Triptichon a Crescendo társulat előadásában
Yeats mély intenzitású drámáiban erkölcsi dilemmák, a jó és a rossz küzdelme, a csoda várása jelenik meg költői látomásban. Ezek közül ismerkedhetünk meg A sólyom kútjánál – A macska és a hold – A purgatórium című darabjaival és rajtuk keresztül a Crescendo Színházzal.
"NEM ADAPTÁCIÓKÉNT GONDOLTAM EZT" - KULTLÖVÉS A SZEMLÉN
41. Magyar Filmszemle. Stop. Bagota Béla. Stop. Frusztra. Stop. Hajónapló. Stop. Videointerjú: ITT.
Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0
AZ ÉLET HOZTA - RÉMI BEZANCON: HÁTRALÉVŐ ÉLETED ELSŐ NAPJA - TITANIC FESZTIVÁL 5.0
Fotók a nyolcvanas évekből; felhőtlen családi nyaralás; apa, anya és három gyerek; tökéletes családi idill; öt nap öt ...
Kapcsolódó cikkek: 7
Hozzászólások: 0
"YES" TAGS PLEASE! - KOVÁCS BUDHA TAMÁS KIÁLLÍTÁSA
Megtekinthető: 2010. július 7 - július 20.
Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0
