WILD BOYS – NEMZETI SZÍNHÁZ: ÚRI MURI
Rendezőként hálás feladat Móricz Zsigmond Úri muri című drámáját zenés népszínműként színpadra állítani, nem megfeledkezve a szöveg örökérvényű társadalombírálatáról sem. Ahogy tartalmas előadás születhet az olyan olvasatból is, amely a férfi-nő kapcsolatok kiismerhetetlenségét, a házastársak viszonyának ambivalenciáját vizsgálja. Legalább ennyire izgalmas a jobb sorsra érdemes, intellektuálisan a többek fölé emelkedő reformer és az őt visszahúzó közösség kapcsolata.
Bezerédi Zoltán Nemzeti Színházban látható rendezése a fenti lehetőségek közül mindegyiket érinti. Az előadás igazi középpontjában azonban egy férfitársaság működésének a mechanizmusa áll. Az is úgy, ha a feleségek, a barátnők és más fehérnépek nincsenek jelen. Móricz Zsigmond drámai életműve alig-alig élte túl a rendszerváltást. Az idő nem neki dolgozik: a társadalmi mobilitás, az elkerülhetetlen urbanizáció, az irodalom céljának megváltozása nem kedveztek a jobbára falun, dzsentri és paraszti környezetben játszódó történeteinek. Pedig regényei, novellái vitán felül a XX. századi magyar irodalom legjavához tartoznak, akár Kosztolányi Dezső, Márai Sándor vagy éppen Kodolányi János alkotásai. A drámákkal már más a helyzet. Móricz nem jó színpadi szerző, az epikája sokszor drámaibb, komplexebb, mint a színházaknak írt szövegei. Ennek ellenére a szerző majd minden sikeres regényét színpadra is alkalmazta, nem kivétel ez alól az 1928-ban megjelent Úri muri sem. A regény narrátora egy helyütt megjegyzi, hogy egészen másképpen viselkedik egy férfi a felesége társaságában, mint nélküle. Ez az a pont, amiből kiindult az előadás.
Bezerédi Zoltán rendezésében van minden, ami szilaj és fékevesztett; hol ízléses, hol ízléstelen tréfákat, ugratásokat látunk, taslik csattannak, kicsi a rakást játszanak, orrot fújnak zsebkendő nélkül, egymás arcába szellentenek, alsónadrágban turkálnak. Nyilván ezek a momentumok csak külsőségek lennének abban az esetben, ha megállapítható lenne, hogy mi van mögöttük. Ám az előadás valójában csak tévelyeg különböző értelmezési lehetőségek között, mint a kapitányát vesztett hajó a tengeren. Végül sehol sem nem köt ki a hajó, s ez a legrosszabb, ami megtörténhet. Diószegi László koreográfiája haláltáncszerű, részeg mulatozás helyett verekedés és kissé kamaszos erőfitogtatás – a rendezői elképzelésekkel megegyezően. Ebben a környezetben kell eljutni az újító parasztgazdának a teljes kiábrándulásig, majd az öngyilkosságig. Tisztázatlan az alakok viszonyrendszere, illetve ami látszik, az módfelett egyszerű. Nehezen elképzelhető, hogy ez a Csörgheő Csuli valaha is jó ismerőse lehetett ennek a Szakhmáry Zoltánnak, akkora a különbség közöttük.
László Zsolt Szakhmáry Zoltánja öngyötrő és passzív. Nincs könnyű helyzetben a színész, hiszen a rendezés inkább a férfi virtuskodás körülményeinek megteremtésével van elfoglalva, semmint az ő figurájának lelkivilágával. Ráadásul hangja sem biztos, hogy erre a szerepre predesztinálja. Alakításából éppen az a megkapó belső tűz hiányzik, amely a korábbi hasonló szerepeit (Homburg hercege, Bánk bán) olyannyira emlékezetessé tette. Schell Judit formátumos a férjét imádó Rhédey Eszter szerepében. Hideg, akaratos és érzéki egyszerre, tétet ad a jobbára célnélküli játéknak. Stohl András Csörgheő Csuliként az előadás motorja, különösen az I. felvonásban. Vidéki amorozó, akit ha felidegesítenek az agyvérzés kerülget. Elidegenítő és elgondolkodtató az a jelenet, amelyben megtudja, hogy kedvenc kanmalaca elpusztult. A görcsös zokogás sokáig rázza: egészen biztos, hogy egy hozzátartozója halála sem hatná meg ennyire. Néhol a szuggesztivitás hiányát kiabálással próbálja leplezni. Emlékezetes marad Garas Dezső a bölcs zsidó, Levkovits szerepében.
A Nemzeti Színház interpretációja lényegesen egyszerűsíti az Úri murit. Néhány ihletett pillanattal megajándékoznak bennünket a színészek, összességében azonban nem igazolja az előadás a bemutató jogosságát.
Az írás a 2010. január 20-ai előadás alapján készült.
Fotó: Gordon Eszter
Móricz Zsigmond: Úri muri
Nemzeti Színház
Rendező: Bezerédi Zoltán
Díszlet: Menczel Róbert
Jelmez: Cselényi Nóra
Koreográfia: Diószegi László
Szereplők: László Zsolt, Schell Judit, Stohl András, Kulka János, Hollósi Frigyes, Bánfalvi Eszter, Lukáts Andor, Martinovics Dorina, Garas Dezső, Hevér Gábor, Szikszai Rémusz, Fehér Tibor, Manases István, Szatory Dávid, Újvári Zoltán, Előd Álmos, Farkas Dénes, Gáspár Kata, Fosztó András, Dénes Zsolt, Radnay Csilla, Kis-Kovács Luca, Hollai Anna, Mezei Lajos, Kovács Márton/Lázár Zsigmond, Bori Ádám András/Bujtás Ákos, Bezerédi Bendegúz/Gerő Bence, Vida Sári/Zóka Jozefina
Kapcsolódó cikkek:
Opera ének nélkül – Ármány és szerelemFél-modern antik Alföldi-módra - Oresztész
Mester és Margarita a Nemzetiben
hozzászólok
Videos filmajánló 2010./9. hét
Izgalmas és gazdag a filmes termés. Két kiváló rendező régóta várt filmje: Tim Burton Alice Csodaországban és Martin Scorsese Viharsziget című mozgóképei. E mellé sorakozik fel három európai dráma: az Éhség, a Coco Chanel és Igor Stravinsky valamint Az ifjú Viktória királynő. Végezetül pedig az animációs filmek rajongói is dörzsölhetik a tenyerüket, hiszen megérkezett az Égenjárók, a japán Mamoru Ishii rendezésében. Jó szórakozást!
KOVÁCSOVICS FRUZSINA – FUSS EL VÉGRE
„Ha nevetsz, a világ mindig visszamosolyog rád” – állítja Kovácsovics Fruzsi legújabb lemezén. Valahol megnyugtató, hogy ilyen egyszerű az eg ...
Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 1
LEGOTTHONOSABBAN A STÚDIÓ K-BAN ÉRZEM MAGAM - INTERJÚ TAMÁSI ZOLTÁNNAL
Tamási Zoltánnal próba után ültem le beszélgetni. Interjúalanyom hosszú évek óta meghatározó tagja olyan jelentős színházi ...
Kapcsolódó cikkek: 1
Hozzászólások: 1
SZELLEM – FORMA, BAU-HAUS
Újlipótváros járókelők elől elzárt építészeti csodái kerülnek bemutatásra az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtem ...
Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0
