MESE, TELE LINKEKKEL – AVATAR
Várakozni nehéz és gyötrelmes időtöltés, főleg ha úgy felcsigáznak, mint ahogy azt az Avatar-ral tették. Elég volt egy név: James Cameron, és némi gonoszul csöpögtetett információ. Például, hogy több mint tíz éve készül erre a produkcióra, és hogy ez nem csupán egy film, ez maga lesz a MOZI. Technikai újdonságot és látványorgiát ígértek, az óriási költségvetés csak hab volt a tortán. Vajon megérte ennyit várni?
Kezdjük ott, hogy a technika csodája engem nehezen nyűgöz le. Attól, hogy valami 3D (legyen az digitális vagy IMAX), nem hoz különösebben lázba, nem őrülök meg tőle, tulajdonképpen teszek rá. Két dimenzióban is el lehet mesélni egy látványos mesét, a kép határozottan élesebb és a feliratok maradéktalan elolvasásához nem kell behunynunk egyik szemünket sem. Persze „húha” és „wow”, de kit érdekel a látványhimnusz, ha nincs mögötte tartalom, akció és humor? Attól, hogy valami szép, még nem biztos, hogy működik is, bár azt már igazán megszokhattuk, hogy egyre kevesebb dolog van a fantáziánkra bízva. A Star Wars például tud működni 2D-ben is, generációk nőttek fel rajta és majd’ harminc éve idézünk belőle. Jogosan merül fel a kérdés: vajon van ennyi erő az Avatar-ban is? 2040-ben is emlegetjük majd, egyesek netalán a Na'vik nyelvét is megtanulják, összejöveteleket szerveznek, kék jelmezben buliznak és majd a természetről karattyolnak? Végülis elképzelhető, bár annyira nem vagyok biztos ebben.
Cameron Avatar-ja több forrásból is táplálkozik. A Na'vik úgy néznek ki, mint a World of Warcraft night elfjei, azzal a különbséggel, hogy kaptak egy farkat a fenekük fölé. A főhős, Jake Sully életében korlátolt, mint Neo a Mátrix-ban, de avatarjában ő maga a megváltó. A film lényegi konfliktusának alapja egy nyersanyag, amelyet milliókért lehet értékesíteni. Igaz ez nem fűszer, mint a Dűné-ben, hanem egyféle érc, melynek lelőhelye fölött trónol szegény, primitív őslakosság. Apropó primitív: lenne mit tanulnunk tőlük, de valahol ezt a mesét is hallottuk már. Az Avatar, a fentebb említett kikacsintások mellett, gyakorlatilag egy sci-fi Pocahontas, egy űr-indiánfilm, egy környezettudatos Star Wars. Talán éppen emiatt működik, talán éppen emiatt lehet szidni, mint a bokrot. Nehéz eldönteni, merre billenjen a mérleg.
A mozi végig kiszámítható, sablonos, tele irritáló arcokkal és közép-kategóriájú színészi játékkal. Semmi kiemelkedőt nem tudok megemlíteni; úgy a huszadik perctől kezdve lehet tudni, mire megy ki a játék, mi lesz a konfliktus no meg annak megoldása. A meglepetések három kilométerrel előre üvöltenek, nincs csavar, nincs döbbenet. Az Avatar második harmada gyakorlatilag egy természetfilm, tele alienekkel: főhőseink futkároznak, vadászgatnak, nagyokat nevetnek úgy hatvan percen keresztül. Semmi balhé, semmi agyégető, orbitális fordulat. Ha Sully leesik a ló alakú valamiről, akkor kacagunk egyet, majd megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. Úgy járjuk be Pandorát, mintha erről szólna az egész produkció: ismerkedünk, ismerkedünk, ismerkedünk. Na, nem ám a bolygóval, sokkal inkább magával a technikával. Ugyanis itt minden rajzolva van, itt semmi sem valós: az állatok, a növényzet, a Na'vik mind-mind számítógép alkotta pixelszörnyek. Ezzel el is jutottunk az Avatar lényegéhez, úgyhogy éppen ideje, hogy beszéljünk egy kicsit magáról az élményről is.
Mert az igazság az, hogy egyszerűen gyönyörű ez a film. Pandora él, lüktet és mozog: rovarok szállnak az arcunkba, növények takarják előlünk a napot (vagy napokat), állatok szaladnak az avarban, minden tiszta, színes és fényes. Egy valódi csoda. Bele lehet kötni a forgatókönyvbe, bele lehet kötni a színészi alakításokba, de a látványba semmiképp. Aki a képi világon problémázik, az bizony vak vagy csak szimplán hülye, ugyanis ami a vásznon fénylik az valami elképesztően fantasztikus. A környezet a legapróbb részletekig kidolgozott, a moháktól az óriási fákig. A víz csobogása, az élőlények hangjai hihetetlenül élethűre sikeredtek; olyan érzés, mintha minden a helyén volna, mintha a felvázolt világ valóban egy létező, még inkább létezni, lélegezni tudó önálló ökoszisztéma lenne.
Gond egyedül a tartalommal van; mert minek az agyeldobás, ha utána nincs miről gondolkodni? Egy ilyen komplex világhoz vérkomoly filozófia, csavaros pszichológiai fordulatok vagy minimum egy képünkbe tolt karakterfejlődés dukálna. Ehelyett semmi: adott egy faj, akik a természettel együtt élnek és pont. Egyetlen újító gondolatuk sincs, egyetlen lélekkitépő mondat nem hangzik el. Cameron gyakorlatilag elszaladt ezek mellett a lehetőségek mellet, túlságosan lefoglalta a látvány és a technikai hadviselés. Pedig mennyi mindenről lehetett volna még szó: az avatarok okozta függőségről, a Na'vik vallásáról, az örök kérdésről: álom-e vagy valóság, melyik az avatar, melyik az őslakos, s lehet-e emberi avatarja egy őslakosnak vagy egy haldokló, netán idős embernek? Ugye mennyi opció? Pedig meg sem erőltettem magam, tizen-akárhány év alatt ezeknél sokkal ötletesebb dolgok is kipattanhattak volna a rendezőóriás fejéből. Sajnos nem így történt, így kaptunk egy teljesen átlagos történetet elképesztő köntösbe bújtatva. A tény, hogy ez a köntös aztán eladja a produkciót, teljesen nyilvánvaló, de hadd ne ünnepeljünk egy csontig lerágott, átlagos filmet.
Az Avatar nem más, mint egy mese tele linkekkel, amelyek más történetekre mutatnak. Mindenhonnan a jó dolgokat emelték át ebbe a digitális csodába, s így az egyszerű sztori ellenére is valami egészen újszerű született. Kiszámítható, esetenként unalmas, mégis hangulatos öko sci-fi egy fajról, amely csak rombolni képes. Átlagos alkotás, melyet felmagasztal az elképesztő látvány. Ez a vizuális kidolgozottság szinte követeli a folytatást: az nem lehet, hogy itt véget érjen a történet. Egy ilyen összetett világot nem lőhetnek el egyetlen dörrenés kíséretében, hiszen az merő élc lenne, szemtelenség és pazarlás. Millió lehetőség adott volt, amelyeket most nem sikerült maradéktalanul kiaknázni. Őszintén érzem, hogy lehet ez még jobb is.
Eredeti cím: Avatar
Hazai bemutató: 2009. december 17.
Forgalmazó: Intercom
Rendező: James Cameron
Forgatókönyvíró: James Cameron
Szereplők: Sam Worthington (Jake Sully), Sigourney Weaver (Dr. Grace Augustine), Zoe Saldana (Neytiri), Stephen Lang (Miles Quaritch), Giovanni Ribisi (Selfridge), Michelle Rodriguez (Trudy Chacon)
Gyártás: 2009 (USA)
Hossz: 166 perc
Kapcsolódó cikkek:
Harmatos Alien koppintás – Christian Alvart: PandorumNagy lépés az emberiségnek - Hold
James Cameron filmográfia - Poszter gyűjtemény
hozzászólok
Yeats Triptichon a Crescendo társulat előadásában
Yeats mély intenzitású drámáiban erkölcsi dilemmák, a jó és a rossz küzdelme, a csoda várása jelenik meg költői látomásban. Ezek közül ismerkedhetünk meg A sólyom kútjánál – A macska és a hold – A purgatórium című darabjaival és rajtuk keresztül a Crescendo Színházzal.
GONDOLATOK EGY DOBRÁDY LEMEZ KAPCSÁN
Fölmerül a kérdés, mennyire lehet értékes egy szórakoztatásra, de legfőképpen pénzbányászásra szánt ...
Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 39
FELFORGATÓ MŰVÉSZET A TRAFÓBAN
Néhány művészet nemcsak saját magáért jött létre. Néhány műalkotást a politika teremtett, hogy tiltakozzon, hogy ...
Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0
A KIVÁGOTT NYELVŰ ÖSSZEESKÜVŐ ÉS A CSUHÁS, SASLIKKAL A KEZÉBEN - MUSZORGSZKIJ: BORISZ GODUNOV
A Borisz Godunov nem kínál könnyen befogadható színházi élményt. Muszorgszkij műve nem felel meg azoknak a sokszor ki nem ...
Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0
az eddigi hozzászólások:
alien írta:
2010. January 03. 11:30
Gyönyörű ez a film, de sajnos túlságosan semmitmondó. Rengeteg esemény történik a vásznon, amelyet már előre lehet tudni. A látvány azonban fenomenális :-) Komolyan ajánlom mindenkinek a filmet, ugyanis elképesztően szép. Ha pontoznom kellene: a látvány 10/10, minden más úgy 7/10. A hetes egyébként nem olyan rossz pont, csak hát ettől a filmtől simán elvártam egy kőkemény kilencest. De hagyjuk a pontokat, mert utálom őket....
El Wray írta:
2010. January 03. 18:05
A Star Wars valóban működik 2D-ben (noha épp mostanság lett tervbe véve, hogy Lucas elkészíti a 3D-s változatot), ám annak a filmnek nem a térbeliség, hanem egyéb korabeli technikai újításai voltak. Így nem jó példa, hiszen többek közt, a trükkök miatt is égett oly mélyen a retinánkba (gondoljunk csak az első rész nyitányára, ahol a fejünk fölött dübörög el az űrhajó).
B.S. írta:
2010. January 03. 18:12
Éppen ez a lényeg...2D-ben is működik. Illetve arra gondoltam, hogy az SW ugyan tele volt technikai újdonságokkal, de Darth Vader szuszogását vagy az "én vagyok az apád" klasszikus mondatot is ennek a filmnek köszönhetjük. Ráadásul telis tele volt jobbnál jobb öltletekkel: jedik, a sith-ek, Yoda személye. Az Avatarban sajnos nincs ilyen. De ne is hasonlítsuk össze a kettőt, nem is ez volt a cél.
El Wray írta:
2010. January 04. 17:02
Pofázok úgy, hogy az Avatar-t nem láttam, mégis: A Star Wars-nál érdemes figyelembe venni, hogy az egész, ma ismert (és általad is említett) univerzum nem csupán egy film, hanem hat egészestés mozi, képregények, regények, Pc játékok, sorozatok, animációs filmek, és a jó ég tudja még micsodák hozadéka. A teljes, és joggal magasztalt legenda mögött tehát nem csak az első, 1977-es film van, sőt. Akkor még senki sem gondolta volna, hogy ez lesz belőle (talán, magát Lucas-t kivéve, aki nem kért mást a munkájáért, mint a licensek 100%-át. Okos.). Ha így nézzük, akár az Avatar-ból is lehet még valami. (p.s. Vagy, mégsem: most olvasom, úgy tűnik bukás az egész, nem gondolkodnak folytatásban.)
B.S. írta:
2010. January 04. 18:20
Hát nemtom. Én a kilencvenes évekban láttam a SW első részét. Nem volt digitálisan felújítva, nem volt nagy csilli-villi csimbumm, a fénykard úgy izzott mint egy elb*szott neonlámpa, és még a második részt sem láttam. Mégis úgy magával ragadott, hogy nocsak....pedig az a sztori (a lecsupaszított sztori) is egyszerű mint egy pofon...és mégis. Nem a látvány adta el, hanem a humor (álá han Solo) és a fantáziamozgató Jedi kultusz. Igaz, akkoriban még kölök voltam :-)
Hirondelle írta:
2010. January 04. 23:57
Alig vártam ezt a kritikát:P már mikor kint hallottam a filmről tudtam:) és én bevallom még bele is tekertem hiszen a csatajelenettől egészen el is ment a kedvem pedig voltak pillanatok mikor majdnem sikerült beleélnem magam :P:D dehát nem tudom hány éves kellene legyek hogy ebbe még fantáziát lássak:) Örülök ,hogy a véletlen folytán csupán de nem jutottam el a moziba:P
Sci-Fi? írta:
2010. January 09. 15:26
Tökéletesen egyetértek a leírtakkal, annyi megjegyzésem lenne talán, hogy nem hívnám sci-finek a filmet. Azért, mert az indiánok nem rézbőrűek, hanem kékek, illetve nem Pizzaro gyarmatosító csapatai győznek, hanem az inkák, továbbá tojás alakú a repülő és világít a tölgyfa, nem lesz valami sci-fi. Sci-fi az Éden Lemtől, meg az Alapítvány, de ez csak egy természetfilmbe oltott lelkiismeretkönnyítő valami amerikai módra. Amikor beszédet tart a kék indiánoknak a főhős, alig vártam, hogy felhúzzák a sávos lobogót...
Ferlin írta:
2010. January 26. 14:01
Sajnálom a cikk szerzőjét, mert én megláttam a vér-komoly filozófiát, amit hiányol. Szerintem van benne sokminden, amin lehet agyalni. De úgy érzem, hogy ez a film nem elsősorban a Na'Vi-król szól, hanem az emberekről, akik nem értékelik az egyszerű szépséget, és többre tartják magukat mindenki másnál. Ha már mindenki a StarWars-zal jön: ott ugye 7-8 óra van elmesélni a kőkemény filozófiát, amihez képest még így is, a +3 új rész (plusz 7-8 óra) ad hozzá némi újdonságot. Mit lehet így várni 2,3-3 órányi meséléstől? Én azt mondanám, hogy bevezetőnek jó film, megvillant valamit egy olyan világból, amibe mi (legalábbis én) szívesen elmennénk, ehhez képest az ott levő emberek nagy része tudva és akarva, megismerés nélkül pusztítaná el.
luigi írta:
2010. January 26. 17:21
ha megláttad benne a vér-komoly filozófiát, akkor megosztod velünk? mer én akárhogy néztem nem találtam benne csak 3D-s kék bigyókat...
Ferlin írta:
2010. January 29. 12:11
Lehet hogy nem vagyok elég filozofikus alkat, de úgy érzem, hogy megosztottam. Persze az is lehet, hogy fogalmam sincs arról , hogy szerintetek mi a vérkomoly filozófia. Ez esetben bocsánatot kérek a zavarásért
luigi írta:
2010. February 01. 12:14
azért azt tudjuk, hogy minden film emberekről szól. merthogy emberek csinálják, embereknek, és lehetünk bármilyen misztikusak, a különböző fikcionális elemeket csak eszközként, nem végcélként jelöljük meg. aminek a végcélja a nem-emberi, azt már dokumentumfilmnek hívják. ennek tükrében az a filozófia, hogy az emberek nem értékeik a szépséget, hát, hogy is mondjam; inkább langyos, elcsépelt közhely, mintsem gondolati rendszer alapját képező tétel. a star wars sorozat az egész világra vonatkozó magyarázatot ad, épít fel, kreál meg, és abba önálló életre kelő, ténylegesen működő szereplőkkel mutatja azt be. belesző mesés elemeket, sci-fi elemeket, de természetesen minden mögött ott virítanak az emberi eszmék: család, szabadság, szerelem, stb... cameron is teremt egy saját univerzumot, de ez tulajdonképpen csak egy fényes kirakat a legmagasabb szintű filmes technika alkalmazásához.