SZILÁRD - SORMINTA
Van, akit az Isten is vokálosnak teremtett. Nincs ezzel semmi probléma, velük teljes egy zenekar, velük működnek igazán a dalok. Előfordul, hogy egyesek túlnövik a háttérmikrofont, mások csak próbálkoznak, hátha van kiút a frontemberek árnyékából. Aztán olyan is van, aki zenei zsenialitással születik, mások pedig csak mímelik a tehetséget. Ez utóbbi kör talán már nagyobb probléma. Megéri időben felismerni: a kottából játsszak vagy én írjam a dalokat? Szilárdnak nehéz lehetett dönteni.
„Bársonyba öltözött nők között körözött
a belváros terén
és csikkekért könyörgött, üvöltött
a régvolt emberi lény”
Szilárd – Vasárnap délután
Rövidre zárom a dilemmát: a Sorminta c. album egész egyszerűen nem jó. A mérleg serpenyője nem libikókázik, helyette egyértelműen mutatja, hogy valami itt nem stimmel. Pedig jaj, de komolynak akar mutatkozni. Instrumentális erőlködések tömkelege, kreatívnak szánt vackok halmaza. Egy giccsparádé az egész lemez és ezen Szilárd szimpatikus előélete sem javít egy hangyányit sem. A Ludditák viszonylag új arca, a Quimby kihagyhatatlan szintise ömleng a hallgatóinak, véget nem érően vinnyog és rózsaszínre festi az eget. Erre nem túl sokan képesek manapság, ennyi nyálat nem is láttam még egy lemezen. Akad azért aranyos szerzemény (Marionett), szürreálnak szánt ötlettelen rímvadászat (Állatkerti szürreál) és egészen nőies megnyilatkozás is (Sziluett).
Valamiért nem akarom egy koncerten azt üvölteni, hogy „ereimben folyik a mangó”, mert nem vagyok erre képes. Sokan lehetnek még hasonlóan, és ne mondja nekem senki, hogy pontosan ezt várta Szilárdtól. Pedig micsoda nevek a háttérben: Jamie Winchester, Varga Livius és még Galambos Dorinával sincs semmi baj, mert olyan tiszta a hangja, hogy az ember hátán a szőr feláll. Csak éppen Szilárd hangja nincs toppon soha, hol erőtlen, hol csak nyivákol, határozott orgánumként csak egyszer-egyszer működik. Ráadásul a zongorajáték sem szögel a székhez, eredetiségből elégtelen. Rémegyszerű, rövidke dallamfoszlányok sora, lötyögős „umpappa”, semmi több.
„Hozzád vágy repít,
hiány, mely boldogít.
Forog a tér, ragyog a fény,
Veled biztosan
könnyű a világ.”
Szilárd – Marinoett
Szilárd Sorminta c. albuma minden szempontból csalódás. Nem szeretnék persze átesni a ló túloldalára, tehetségét nem vonhatom kétségbe. Az előadó zenei előélete irigylésre méltó, és igen, ott a helye Kiss Tibi és Varga Livius mögött. Igen, ott helye a háttérben. Hangsúlyozom: a háttérben.
Szilárd – Sorminta
Számlista:
01. Bekezdés
02. Sziluett
03. Hadd tegyem
04. Szikra
05. Fals
06. Délibáb
07. Vágyak háza
08. Coda
09. Kinn a bárány
10. Marionett
11. Sosevolt Szálló
12. Állatkerti szürreál
13. Vasárnap délután
14. 206. szoba
Zene360, 2009
Kapcsolódó cikkek:
hozzászólok
Videos filmajánló 2010./9. hét
Izgalmas és gazdag a filmes termés. Két kiváló rendező régóta várt filmje: Tim Burton Alice Csodaországban és Martin Scorsese Viharsziget című mozgóképei. E mellé sorakozik fel három európai dráma: az Éhség, a Coco Chanel és Igor Stravinsky valamint Az ifjú Viktória királynő. Végezetül pedig az animációs filmek rajongói is dörzsölhetik a tenyerüket, hiszen megérkezett az Égenjárók, a japán Mamoru Ishii rendezésében. Jó szórakozást!
KOVÁCSOVICS FRUZSINA – FUSS EL VÉGRE
„Ha nevetsz, a világ mindig visszamosolyog rád” – állítja Kovácsovics Fruzsi legújabb lemezén. Valahol megnyugtató, hogy ilyen egyszerű az eg ...
Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 1
LEGOTTHONOSABBAN A STÚDIÓ K-BAN ÉRZEM MAGAM - INTERJÚ TAMÁSI ZOLTÁNNAL
Tamási Zoltánnal próba után ültem le beszélgetni. Interjúalanyom hosszú évek óta meghatározó tagja olyan jelentős színházi ...
Kapcsolódó cikkek: 1
Hozzászólások: 1
SZELLEM – FORMA, BAU-HAUS
Újlipótváros járókelők elől elzárt építészeti csodái kerülnek bemutatásra az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtem ...
Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0
az eddigi hozzászólások:
Dude írta:
2009. November 09. 18:29
egyetértek a cikkel. a lemez pontosan a 3. számnál került ki a lejátszóból. háttérzajként sem tudtam tolerálni... valami rettentően zavaró volt benne, máig nem tudom mi, de nem fogom visszatenni, hogy rájöjjek, ezt megígérhetem... :(
alien írta:
2009. November 12. 16:21
A Marionett-et szeretem, a többi sajnos hallgathatatlan. Legalábbis számomra. Korábbi albumai valamivel jobbak voltak. Bár lehet csak az beszél belőlem hogy Quimby fan vagyok. :)