MUNKANAPLÓ TOKAJBÓL – HEGYALJA: PÉNTEK

2009-07-23 — tudósítás - fesztivál — A szerző adatlapja: Kriston Attila

Mint már szokássá vált, lévén második hajnalom a rakamazi réten, ma reggel is 7 óra előtt pár perccel 180 fokot fordultam a saját tengelyem körül, hogy valamennyi oxigénhez jusson a szúnyoghálós bejáraton keresztül méreganyaggal teli testem. Aztán nehezen aludtam vissza, mert egy party-őrült az én sátram gerjesztette árnyékot használta pihenőhelyül, és éktelenül horkolt. Úgyhogy Kosztolányi után szabadon: „Hát fölkelek, nem bánom az egészet / sétálgatok le-föl ingben / köröttem a Hegyaljás facek...”

Miután túlestünk a kezdeti délelőtti, igen nyugdíjas tempójúnak mondható tisztálkodás-étkezés-dehidratálás hármasfogaton, gondoltuk beülünk hűsölni a sajtópáholyba. Mert megtehetjük! Ott két narancsos üdítő közt alaposan át is tanulmányoztuk a műsort, és elkészítettük a napi tervet. Csak tudnám minek! Az előző nappal ellentétben ugyanis a mai estét is kedvenc Lajos borászunk pincéjénél szerettük volna eltölteni, ami be is teljesült. Olyannyira, hogy bár nem a hűs pincében henyéltünk, mert dugig volt, és bár nem szódával ittuk a félédest, hanem jóféle csapvízzel, mégis úgy megszaladt velünk az idő, mint vénasszony alatt a szamár.

Ennek következtében a tervezett Quimby koncertnek éppen csak az utolsó harmadát csíptük el. Így talán nem is tudok már hitelesen nyilatkozni az előadásról; csak annyit jegyzek meg halkan, hogy mintha az utolsó három Quimby koncert hasonlóan végződött volna. Akkor még nem tudtam, hogy milyen merényletet követ el ellenünk a sors. Ha tudtam volna, sikítva szaladok a metálsátorba, ott legalább van élet.

A következő előadó ugyanis nem kisebb név, mint a Faithless (DJ sett). Már a plakáton feltűnt ez a csúnya összetétel. Úgy tapad rá a világhírű angol tulajdonnévre, mint valami pióca, mint a reggelre kisarjadó pattanás az első bálozó arcára. Szóval nagy készülődés, meg izgalom, és kirobban a színpadra egy szál magában Maxi Jazz, a néger. Szegény kis koma a maga 45 kilójával árván, esetlenül téblábol a színpadon, a számok nagyobbik részét a keverőpult mögött töltve – ami egyrészt érthető, másrészt kifejezetten dühítő, amikor az embernek másfél perce van 1-2 jó kép elkészítésére. Fél óra után kénytelen kelletlen, de mégiscsak malacvágtában kocogtunk át a metálsátorhoz.

Mert ott bizony teli szájjal ment a zúzás. Éppen a Fintroll volt soron, akik meglehetősen erőszakos módon dagonyáztak az ízes metálzenében. Évekkel ezelőtt figyeltem fel a csapatra, mikor még hosszú hajam, szakadt farmerom és világundorom volt; ők is mixelnek ezt-azt és az eredmény igen figyelemreméltó. Vörösben izzik a színpad, levegőt alig lehet kapni, mégis őrült módjára csápolják végig az összes számot. És bár csak nosztalgiából teszek fel olykor egy-egy régi kedves metál-lemezt, azért a rocker szíve mindig megdobban, ha élőben szaggatja a dobhártyáját egy gitárszóló.

Mégis kíváncsiságból csak visszazarándokoltam a nagyszínpadhoz, hátha közben fentebb emlegetett fekete barátunk elkezdett rendes bulit csinálni. Csodálkoztam is, mikor közel 10 percig tartott átjutni a rockerek erdején, hogy honnan ez a sok ember, aztán rájöttem: nem csak mi nem éreztük helyénvalónak a nem-tudom mekkora betűmérettel beharangozott Faithless-bulit, hanem igencsak mások se. A nagyszínpad előtt olyan foghíjasan álltak az emberek, hogy úri modorban is maximum két percig tartott volna eljutnom az első sorba. Sajnálom, de nagyot csalódtam.

Nem is értem egyébként, hogy egy olyan profilú fesztivál, mint a Hegyalja, miért olyan előadókat hív meg, akiknek lényegében semmi köze a keményebb zenékhez. Nem lenne elég látogató, vagy még melegebb lenne? Fene tudja, mindenesetre az első két nap profizmusa, zenei élménye eltelített annyira, hogy ne keseredjek el teljesen. Meleg volt, no hát akkor, nem jutott víz, ejj egyszer élünk. Továbbra is bízok Hegyaljában, de remélem, hogy visszatalál arra az útra, amit 10 évvel ezelőtt elkezdett.

Tokaj-Rakamaz, 2009. július 17.

hozzászólok

Yeats mély intenzitású drámáiban erkölcsi dilemmák, a jó és a rossz küzdelme, a csoda várása jelenik meg költői látomásban. Ezek közül ismerkedhetünk meg A sólyom kútjánál – A macska és a hold – A purgatórium című darabjaival és rajtuk keresztül a Crescendo Színházzal.

CSAK KÜLSŐ HASZNÁLATRA – ESTHER ROTS: A BŐRÖN IS ÁTHATOL – MEDIAWAVE 9.0

„Egy másik kérdés, amire választ kerestem, hogy mihez kezdjünk egy olyan jogrendszerrel, amely az elkövetők jogait védi az ...

Kapcsolódó cikkek: 9
Hozzászólások: 0

KEDVENC SZÍNE A FEKETE – MARGARET CORKERY: EAMON – MEDIAWAVE 11.0

Az angolok ismertek fekete humorukról, ami úgy látszik az írekre is átterjedt már, de az is lehet, hogy ez a Brit-szigetek saj ...

Kapcsolódó cikkek: 9
Hozzászólások: 1

MOZI, DVD, MIEGYMÁS – 2010./27. HÉT

Várható premierek: 2010. július 5. - 11.

Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0