A FELOLVASÓ
2009-04-29 — kritika (-) - film — A szerző adatlapja: Bézi Sándor
Vannak olyan filmek, amelyeknek egész egyszerűen el kellett készülniük. Nem az a lényeg, hogy mindenkinek tetsszen, nem is a díjak vagy a bevétel a meghatározó. Előfordulhat, hogy csak egyszer érdemes végigülni, előfordulhat, hogy egyszer sem. Elég a tudat, hogy létezik valahol egy mozgóképre megírt gyöngyszem, mely rendkívül precízen prezentálja az emberi lét legkínosabb allűrjeit.
Története alapján A felolvasó egy rendkívül unalmas film kellene, hogy legyen. Szerencsére nem az. A drámaiság másodpercről-másodpercre duzzad, elképesztő, hogyan juthat minden képkockára valami megrengető. Nem olyan folytonos, és ezáltal unalomba fulladó drámáról van itt szó, mint mondjuk a Benjamin Button különös élete. A történet lopakodva teljesíti mindazt, amit elvárunk tőle, és észre sem vesszük, de a mozi máris magával ragad. Megírtak már a nácikról mindent, de talán nem így, nem ilyen emberközeli ábrázolásmóddal. Soha nem esünk a ló túloldalára, nincs magyarázat és mentség a tettekre. Történt, ami történt, kár szépíteni a dolgokon. Ami ránk maradt: emberi roncsok, bűntudat, s remény, hogy a történelem ezúttal nem ismétli meg önmagát. A felolvasóban karaktereket látunk elsuhanni a vásznon. Nem mondanak idézhető mondatokat, nem visznek véghez monumentális tetteket. Élnek és szeretnek, bujkálnak a megszégyenülés elől és rettegnek az elkövetkezendőktől.
A történet a második világháború utáni Németországban veszi kezdetét. Az újjáépülő ország utcáin egy kamasz fiú rosszul lesz, és a nála kétszer idősebb Hanna Schmitz siet a segítségére. A nő, némi előzmény után, gyakorlatilag megrontja a serdülő Michaelt, akit minden aktus előtt arra kér, hogy olvasson neki. Többek között az Odüsszeia és Huckleberry Finn előzi meg szerelmi játékaikat. Itt megemlíteném a fiatal Michaelt alakító David Krosst, aki meglepően kellemes partnere az immár Oscar-díjas Kate Winsletnek. Kapcsolatuk bemutatása nem akar túlmutatni önmagán, nem sulykolja a lényegi „rosszat”, egyszerűen csak elénk tár egy romlott, mégis élettel teli viszonyt. Két ember találkozása a vásznon megannyi klisélehetőség tárháza, de A felolvasóban csak események egymás utáni láncolatát kapjuk. Egy napon Hanna mindenféle látszólagos indok nélkül köddé válik. Michael évekkel később joghallgatóként részt vesz a náci háborús bűnösök tárgyalásán, ahol vádlottként látja viszont szerelmét. Valahol itt kezdődik a történet lényegi mondanivalója.

A titok, amely a film közepén kiderült, meglepett nézőként, eredménye ledöbbentett emberként. Mert miről van itt szó? Az analfabéta Hanna Schmitz inkább vállalja életfogytiglan büntetését, mint hogy kiderüljön: írni és olvasni is képtelen. Mi ez, ha nem a modern társadalom és a XX. század kínos gúnyolása? Az olvasás a fejlett nemzetek alapvető és megkérdőjelezhetetlen követelménye. A legszebb az egészben, hogy itt nem az a lényeg, hogy egy betűvetésre képtelen nő őrizte a haláltábort, nem az a fontos, hogy buta vagy műveletlen. Nem mentségként merül föl Hanna hiányossága, és remek megoldásnak találtam, hogy ezt a későbbiekben Michael ki is mondja a filmben. Közölnie kellett velünk nézőkkel is, hogy egyértelmű legyen, hogy mindenki tisztán láthassa: ez a film nem a Holokausztról szól és nem a nácikat kívánja sárba döngölni. A felolvasó egy emberről szól, aki annyira szégyelli magát analfabetizmusa miatt, hogy inkább hallgat róla és kötelezően letöltendő száműzetésbe vonul. A legemberibb film ez, amit az utóbbi időkben forgattak. Az örökké sértett és titkolózó emberi faj frappáns leleplezése.
Stephen Daldry rendező Az órákkal már bizonyította a drámákhoz fűződő viszonyát. A felolvasót meglehetősen határozottan vezényli végig, a pszichológiai szálat észrevétlenül váltja a filozófiai. A bámulatosan megkomponált darab a több idősík ellenére sem veszít ritmusából. Ebben nagy szerepet vállalt a Hanna Schmitzet alakító Kate Winslet, aki jogosan vehette át alakításáért az aranyszobrocskát. Ralph Fiennes már nem tehetett többet a minőségért, vállrándítva asszisztál a fantasztikus forgatókönyv és Winslet szigorú szabályokat követő táncához.
A felolvasó egy film, amelyet kevesen fognak megérteni, és kevesen fognak értékelni. Ránéznek a poszterre és unalmasnak tartják majd, az előzetesen ásítanak, meglesik a DVD tokot és visszacsúsztatják a sorba. Tudják majd mind, a filmnek ott a helye a polcon, de ráér még a lejátszóba kerülnie. Elég a tudat, hogy létezik valahol.
Eredeti cím: The Reader
Hazai bemutató:
2009. április 23.
Forgalmazza: Budapest Film
Rendező:Stephen Daldry
Forgatókönyvíró: David Hare
Főbb szerepekben: Kate Winslet (Hanna Schmitz); Ralph Fiennes (Michael); David Kross (Michael); Bruno Ganz (Rohl); Alexandra Maria Lara (Ilana)
Gyártás: USA, Németország (2008)
Hossz:124 perc
Kapcsolódó cikkek:
hozzászólok
Yeats Triptichon a Crescendo társulat előadásában
Yeats mély intenzitású drámáiban erkölcsi dilemmák, a jó és a rossz küzdelme, a csoda várása jelenik meg költői látomásban. Ezek közül ismerkedhetünk meg A sólyom kútjánál – A macska és a hold – A purgatórium című darabjaival és rajtuk keresztül a Crescendo Színházzal.
CSAK KÜLSŐ HASZNÁLATRA – ESTHER ROTS: A BŐRÖN IS ÁTHATOL – MEDIAWAVE 9.0
„Egy másik kérdés, amire választ kerestem, hogy mihez kezdjünk egy olyan jogrendszerrel, amely az elkövetők jogait védi az ...
Kapcsolódó cikkek: 9
Hozzászólások: 0
KEDVENC SZÍNE A FEKETE – MARGARET CORKERY: EAMON – MEDIAWAVE 11.0
Az angolok ismertek fekete humorukról, ami úgy látszik az írekre is átterjedt már, de az is lehet, hogy ez a Brit-szigetek saj ...
Kapcsolódó cikkek: 9
Hozzászólások: 1
MOZI, DVD, MIEGYMÁS – 2010./27. HÉT
Várható premierek: 2010. július 5. - 11.
Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0


az eddigi hozzászólások:
alien írta:
2009. July 31. 10:44
Nagyon jó film, csak ajánlani tudom mindenkinek.