Shakespeare II. Richardja több szempontból is rendhagyónak számít. A figurák orvgyilkosság és összeesküvések helyett szavalnak, véres csatajelenetek helyett tanácskoznak, és megfontolt döntéseket hoznak. A szereplőket nem a politikai játszmák, hanem a magánélet sérelmei mozgatják. Bolingbroke elkobzott öröksége miatt tér vissza száműzetésből, és száll be a hatalomért folytatott harcba. A trón körül érdekcsoportosulások jönnek létre és szűnnek meg, az árulások, átállások egy idő után nehezen követhetők.
Almási-Tóth András rendezőt a közszféra és a magánélet között meghúzódó, korunkban egyre vékonyabbá váló ösvény érdekli. Másképpen fogalmazva a média manipulációs lehetőségei foglalkoztatják a politika és a hatalom játékai közelében. Két komplementer személyiség küzd a koronáért: a költői lelkületű II. Richard és a racionális Bolingbroke, aki később IV. Henrik néven szerzi meg az angol trónt. Mindegyik figurának (legalább) két énje van. Az egyiket a nyilvánosság előtt, a mikrofonok közelében használja; a másikat személyes érintkezéskor. Az angol történelem jeles celebjeit láthatjuk. Egy nagyformátumú egyéniség sincs közöttük, mindenki saját imázsának kialakításával és a személyét érintő public relations tevékenységgel foglalkozik. Az egyetlen kivétel II. Richard, mert a koronáról való lemondásakor vállalja a nyilvánosság előtt önmagát.
A színészek játékát egyszerre jellemzi az érzelmi belehelyezkedés és a távolságtartás. A rendezés nagyfokú önreflexiót követel a játszóktól. A kizökkentés fontos eleme az előadásnak: ahogy beleélhetné magát a néző a játékba, rögtön az orrára koppintanak. A legfontosabb eszköz ehhez a mikrofon, amely torz tükörként funkcionál; rögvest hallhatjuk a történteket a médiának szánt értelmezésben is. Almási-Tóth rendkívül szigorú játékrendjét nem mindegyik színész tudja követni. A két főszereplőn kívül mindenki több szerepet alakít.
Kocsó Gábor kívánkozik az élre, mert ő beszéli legtermészetesebben az előadás nyelvét. Szuggesztív Mowbray-ként és félelmetes Exton szerepében.
Kaszás Mihály emlékezetes Gauntként, később azonban nem bírja szuflával, egyre kevésbé tudja árnyaltan megjeleníteni az általa alakított figurákat.
Majzik Editnek vannak szép pillanatai York hercegnéként.
Lengyel Tamás rendezői elképzeléstől érintetlen, rezzenéstelen arcú Bolingbroke-ja mintha egy másik előadásból csöppent volna ide. Dolmány Attila tétova, uralkodásra alkalmatlan II. Richard, aki akkor érzi igazán elemében magát, ha szónokolhat. Meglepő, hogy egyáltalán eddig hatalmon maradhatott. A rendező keze közül a második felvonás vége felé kissé kicsúszik az előadás. Shakespeare epikus sodrású cselekményvezetése miatt több, a fő száltól távolabb eső melléktéma maradt a szövegkönyvben, s mivel a rendezésnek nem sikerült ezeket az előadásba szervesen beépítenie, a kelleténél jobban lassítják a történetet. Ilyen például Aumerle árulása.
Mindent összevetve elmondható, hogy Shakespeare II. Richardja nem véletlenül tartozik a szerző ritkán játszott darabjai közé, de a Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában élvezetes és egyben elgondolkodtató formát találtak az előadásához.

William Shakespeare: II. Richard
Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdió
Rendező: Almási-Tóth András
Fordító: Spiró György
Díszlet: Almási-Tóth András
Jelmez: Földi Andrea
Szereplők: Dolmány Attila, Lengyel Tamás, Törköly Levente, Kaszás Mihály, Kocsó Gábor, Majzik Edit, Jánosi Dávid, Lévay Viktória, Karácsonyi Zoltán