az éppen zajló érettségik juttatták eszembe ezt a történetet, talán a Könyvfesztiválon látott kötet, amiben német írók-költők vallottak legfontosabb olvasmányaikról. Mindenesetre úgy gondoltam, megkérek néhány költőt, sorolják fel legkedvesebb, vagy éppen – ha van ilyen – az életüket meghatározó könyveiket, legalább egyet és legfeljebb tízet. Hátha egyik-másik közülük nekünk is az lehet: sorsfordító, de legalábbis kedves.
(A válaszokat a beérkezés sorrendjében olvashatják.)

Vass Tibor:
(1968) Költő, képzőművész, a Spanyolnátha alapítója és főszerkesztője.
Legutóbbi kötete: Bevallás garnitúra (Orpheusz, 2004)

Móra Ferenc: Kincskereső Kisködömön. Olvasni tanultam és olvasni tanítottam belőle, írni is abból tanulok :-). Oka? Körte-muzsika, torokgyík, égbelátó, markoláb. Csontos Szigfrid, Cötkény, Csorbóka, Titulász, Malvinka, Messzi Gyurka, Cintula, Mitvisz.


Jászberényi Sándor:
(1980) Költő, újságíró, legutóbbi verseskötete: Ikarosz repülni tanul (Eötvös K. Megyei Könyvtár 2000).

1. F. Scott Fitzgerald: This side of paradise
2. Hajnóczy Péter novellák
3. Ernest Hemingway: Men without women
4. Dosztojevszkij: A félkegyelmű, Karamazov testvérek
5. Jeszenyin: Válogatott versek /Lyra Mundi/
6. Kavafisz: Alexandria örök
7. József Attila összes költeménye
8. Kemény István: Élőbeszéd /ebből néhány vers/
9. Mészöly Miklós: Saulus
10. Emile Cioran: A bomlás kézikönyve

Persze egy fél óra múlva már több minden is eszembe jut majd, és tépni fogom a hajamat. Hemingway-ben, József Attilában és F. Scott Fitzgeraldban azonban biztos vagyok.


Beck Tamás:
(1976) Költő, író, irodalmi folyóiratokban publikál.

1. Rakovszky Zsuzsa: Visszaút az időben
2. Kemény István: A néma H
3. Sienkiewicz: Quo vadis
4. A. J. Cronin: A mennyország kulcsa
5. Merle: Francia história
6. Tandori Dezső: Töredék Hamletnek
7. Jókai: A kőszívű ember fiai
8. Gárdonyi: Egri csillagok


Molnár Krisztina Rita:
(1967) Költő, kötete Közelkép címmel jelent meg (Littera Nova, 1998).

MIT OLVAS EGY KÖLTŐ?
Hét éves koromban egy télen ajándékba kaptam Federico Garcia Lorca Két esti hold című vékony kis verseskötetét. A kötet bűvös erővel hatott rám, narancsfák és alkonyok, andalúz lovasok, magányos ligetekben kószáló lányok közé kerültem, és tudtam, hogy én is ilyen szépet szeretnék írni majd.
Pár évvel később Mándy Iván Csutak-ja volt, akivel boldogan azonosultam, hiszen én is tudtam, hogy a tárgyaknak igenis van lelkük, az ajtó, a fal, a régi szekrény tudnak rólam és éreznek, ahogy én, szomorúak, ahogy én és emlékeznek mindenre, ahogy én.
Kamaszkorom olvasmányai közül – jaj, olyan nehéz tízet választani! – Thomas Mann Tonio Kröger-e értette meg velem a kékszeműek és barna szeműek közti örök különbséget, O’Neill Utazás az éjszakába című drámája egészen egyszerűen olyan mértékben nem hagyott nyugodni, hogy szinte mániákusan olvastam újra és újra, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés-ének olvasása közben pedig teljes erőmből nekimentem egy villanyoszlopnak.
E.T.A. Hoffmann Az arany virágcserép című kisregényét nagyon szerettem és most is, időről időre elolvasom, bolyongok Anselmus diákkal a valóság és a képzelet két síkja között – ahogy az életben is ezt teszem.
Virginia Woolf Mrs. Dalloway-e a klasszikus “aha-élmény”, aktuális ma is, kötelező olvasmánnyá tenném minden lány számára.
Weöres Sándor A holdbeli csónakos-sal tanított meg rá, hogy Medvefia kell minden királylánynak, és arra is, hogy a költő a nyelv minden rétegét használhatja, nem finnyáskodhat eltartott kisujjal.
Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött versei-t sokáig az ágyam mellett tartottam (a Bibliám mellett, na, most ide jól becsempésztem a tizenegyedik könyvcímet…), okossága, tisztasága, fegyelmezettsége lenyűgözött, hiszen belőlem annyira hiányzott a fegyelem.
Kányádi Sándor egyetlen versét említeném még, a Valaki jár a fák hegyén-t, ami később összegyűjtött verseinek címadója is lett, de én először a HOLMI-ban olvastam, borzongva a gyönyörűségtől, hetekig magammal hurcoltam a lapot, és minden ismerősömet a verssel zaklattam, ha találkoztunk, ezt, ezt olvasd el, ez gyönyörű.

Filip Tamás:
(1960) Költő, a Kortárs versrovatának szerkesztője. Legutóbbi kötete: Rejtett ikonok (Ráció Kiadó, 2006).

Elias Canetti: Feljegyzések
Cioran: Füzetek 1957-1972
Márai Sándor: Napló
George Orwell: 1984
Tomas Tranströmer: 117 vers
Tom Wolfe: Amerikai kapcsolat
Agota Kristof: Trilógia
Krasznahorkai László: Sátántangó
Nemes Nagy Ágnes versei
Bogár László: Magyarország és a globalizáció
Először csak kilenc könyvet akartam írni, hogy ezzel is jelezzem: a tizedik helyre milyen sok könyv lenne esélyes. Aztán arra gondoltam, hogy ezt az üzenetet elég nehéz lenne kiolvasni a listámból, ezért úgy döntöttem, hogy kimerítem az adott lehetőséget. A hiányok persze szinte fájnak, hiszen borzasztó, hogy nem jelöltem meg egyetlen Szabó Magda könyvet sem, nem említem Thomas Mannt, Pablo Nerudát, Takács Zsuzsát és…
A lista viszont beszédes: nagyon szeretem a naplókat, a töredékes, naplószerű jegyzeteket. És nem szeretem a posztmodern irodalmat. Egyéni megközelítésem szerint az a posztmodern, ami nem ráz meg. Csak az értelmemhez szól, az egész személyiségemet viszont nem rendíti meg. Erről a személyes megrendülésről pedig nem mondhatok le.

Tóth Imre:
(1966) Költő, író, a Pannon Tükör irodalmi rovatának szerkesztője. Kötete: Nostradamus menyegzője (Pannon Tükör Könyvek, 2004).

1. Hamvas Béla: Silentium, Titkos jegyzőkönyv, Unikornis
2. Hamvas Béla: Karnevál
3. Orwell: 1984
4. Borges: Alef
A Silentium megváltoztatta az életem.
A Karnevál megváltoztatott engem.
Az 1984, ami tulajdonképpen szerelmi történetként is olvasható, megerősített abban a meggyőződésemben, hogy a világ csak a tudatunkban létezik.

Lackfi János:
(1971) Költő, író, műfordító. Legutóbbi kötete a Halottnéző című regény (Noran, 2007).
Ilyenkor mindig az a kérdés, mit dobjon ki a bárkából az ember. Költőként Kosztolányi és Weöres összes nélkül semmiképp sem tudnék meglenni. Kora kamaszkorom két meghatározó olvasmánya volt a Háború és béke, illetve a Karamazov testvérek, nem állítom, hogy akkori olvasataim nem szorultak frissítésre, mindenesetre egyes jelenetek mélyen bevésődtek memóriámba. Ahogy Aljosa fekszik a sínek között, és felette robog a vonat. Vagy ahogy a részeg katonatisztek a jeges emeleti ablakpárkányon kívülről végigsétálva pezsgőznek. Ugyanez a helyzet a Nyomorultak sima falon felmászó Jean Valjeanjával. A rengeteg remek felnőtt olvasmányélmény közül nehéz válogatni, mindenesetre Markó Béla Érintések, illetve Oravecz Imre Halászóember című kötetének egyes versei olvastán fordult egyet velem a világ. Prózaíróként Bohumil Hrabalnak köszönhetem az egyik legtöbbet, hadd vigyem magammal egyik kevésbé ismert remekművét, a Díszgyászt! Mario Vargas Llosa Julia néni és a tollnokja is lehetőségeket villantott meg előttem. Tegyük még a kupac tetejére Ted Hughes Születésnapi levelek című megrázó, robbanékony verskötetét is. Akadna még rengeteg minden persze, de hadd legyen ilyen szép eklektikus a névsor!


Király Odett:
(1986) Költő. Folyóiratokban publikál, a Használati utasítás című antológiában mutatkozott be (Palatinus, 2008).

Mivel nem foglalkozom elég ideje versírással, aligha állapíthatom meg pontosan, mely kötetek hatottak a verseimre. Persze alighanem az összes olvasott, de ez azért bonyolultabb kérdés. Mivel a szerkesztő tíz könyvet kért, így még kevésbé lesz szabatos a lista Jobb híján a kedvenceimnél maradok, vagy olyan műveknél, melyek valamikor nagyon kedvencek voltak. A sorrend időbeli(olvasási) sorrendet jelöl:

1. Kerényi Károly: Görög mitológia
2. Turgenyev: Aszja
3. Dsida Jenő (unblock)
4. Borges: Homokkönyv
5. Szabó Lőrinc összes
6. Eleanor H: Porter: Az élet játéka
7. Parti Nagy Lajos: Grafitnesz
8. Várady Szabolcs: A rejtett kijárat
9. Kemény István: Élőbeszéd
10. Ibsen: Peer Gynt

Szabó T. Anna
(1972) Költő, író, műfordító. Legutóbbi verseskötete Elhagy címmel jelent meg a Magvetőnél (2006).

- Kántor Lajos szerk.: A költő életei: Szilágyi Domokos (1938-1976)
A kötet a romániai diktatúra sötétjében, 1986-ban jelent meg, és a következő dedikációt viseli: "Szabó Attiláéknak sok szeretettel ajánlom “kemény valutánkat” (emlékbe? – én inkább úgy mondanám, erősítőül az életre, ki hol tudja azt elképzelni, én nyilván itt): Kántor Lajos, Kolozsvár, 1987. február 28". A kötet nekem valóban valutám volt, mivel 1987 végén Magyarországra telepedett át a család (erre – az akkor még szándékra – utal a dedikáció), és nekem Szilágyi Domokos személye és versei képviselték az erdélyi sorsot, a modernséget, a (kamaszkoromban oly fontos) lázadást, az erőt és ugyanakkor a tragikus önpusztítást, a tisztességet a körülményekkel szemben, stb. 1988-ban jelent meg a Világ hava (válogatott versek) Szilágyi Domokostól, máig is sok versét, versrészletét betéve tudom. Rettenetes trauma volt, amikor, nem is
olyan régen, kiderült Szilágyi Domokosról, hogy a nagy erkölcsi jelkép diákkorában maga is informátor volt – költőként nem, de jelképként mindenképpen elveszett számomra.
- William Shakespeare drámái és szonettjei. Nem emlékszem, mikor olvastam először Shakespeare-t, de azóta meghatározza az életemet – elsősorban olvasmányként, de persze színpadon is; többek közt Stratfordban láttam néhány emlékezetes előadást.
- Weöres Sándor versei: a háromkötetes összegyűjtöttet mindig a kezem ügyében tartom, és mindig találok benne valamit, amiért érdemes újraolvasni.
- Rainer Maria Rilke: Duinói elégiák. Volt egy emlékezetes nyarunk író férjemmel, amikor ezt a versciklust olvastuk fel egymásnak a Kerepesi temető egyik nyugalmas rétjén, németül és magyarul. A némettudásunk akkor még jóval gyengébb lábakon állt, és a versek sem éppen könnyűek, úgyhogy nemcsak élvezet, de komoly munka is volt az eredeti és a magyar fordítások összehasonlítása.
- József Attila: Versek. A legmegbecsültebb kiadásom, amely meghatározó volt a számomra, egy igazi marxista szellemben fogant előszóval indít, és túlnyomórészt olyan verseket tartalmaz, amelyek illenek egy mozgalmárhoz – ám József Attila maradandóbb minden domináns eszmerendszernél. Ebben olvastam például először a Külvárosi éjt, ez életem egyik legfontosabb verse.
- Nemes Nagy Ágnes Összegyűjtött Versei (1995): Első saját Nemes Nagy verseskötetem, előtte sokáig csak a fejemben hordtam magammal a verseit, amelyeket gondosan megtanultam kívülről. Ez a lilaszín posztumusz kiadás azért is lepett meg, mert számos publikálatlan
töredéket is közölt, és ezek az objektív törekvésű költő nagyon is szubjektív arcát mutatták. Felszabadító erővel bírt a számomra például a következő kétsoros: “Reggelre kelve mi vigasztal? / Lábkörmömet bekenni lakkal.”
- Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták. Ez nem éppen komoly olvasmány, de gyakorlatilag minden évben újraolvasom, a szerző más egyéb Korfu-könyveivel együtt, és remekül szórakozom. Most már autózás közben is hallgatjuk a gyerekekkel, különösen az a rész a kedvencük,
amikor a skorpió kiszabadul a gyufás skatulyából. És milyen jó volt egy ízben az angol kiadást magán a korfui strandon lapozni!
- Polcz Alaine: Asszony a fronton: katartikus élmény, őszinte és felkavaró asszonybeszéd – a szerző szinte minden könyvét olvastam és újraolvasom, szeretem, ahogy beszél, de egység és írói érdem tekintetében ez a legerősebb kötete.
- Konrád György: A látogató: kamaszkoromban olvastam először, azóta meg többször is újra, szeretem a stílusát és az erejét, és mindig megrendít végtelen reménytelensége. Másik kedves könyvemhez, Kosztolányi Pacsirtájához tudom csak hasonlítani e tekintetben.
- F. Nagy Angéla: A család szakácskönyve: erre az utolsó lehetséges helyre számtalan egyéb könyv pályázott, Jókaitól Mikszáthon át Esterházyig, de végül egy nem irodalmi könyv mellett döntöttem, mert a hétköznapokban ez a remekül használható, szűkszavúan praktikus szakácskönyv segít a legtöbbet, amikor a mindennapi főzéseket tervezgetem.

U.i.: Péterből bróker lett, ahogy azt már a gimnáziumban eltervezte. (Ha valamiért, hát ezért egy rövid ideig nehezteltem rá: hogy miért akar bróker lenni valaki, aki ennyit olvas, és a legjobb fogalmazásokat írja az osztályban. Belátom, nem volt igazam.) De azért reménykedem, hogy két tranzakció között bele-belepislant az íróasztala fiókjában rejtegetett könyvbe. Tényleg, Péter, a brókerek mit olvasnak?