RENÉ POLLESCH

2007-12-18 — zárójelentés (-) - színház — A szerző adatlapja: Zolnai Zsófia

René Pollesch: Mikor mehetek be végre egy szupermarketbe és vehetek meg pusztán jó megjelenésemmel mindent, amire szükségem van

A superlativusok világában elérkezik annak a pillanatnak is az atomórapontos ideje, amikor a legelvontabb fogalmaknak is kiszámolódik az értéke átváltva információs világunk valutáira: a tökéletes szépség, az örök boldogság és az őszinte szerelem csupán egy címszóvá zsugorodik a google keresőjében vagy virtuális pénzmaggá a visa kártyák árleolvasóiban.

[kep 3352 r m]Ugyanolyan intenzitással dobjuk el magunktól a ma információszemétládájában történő turkálás közepette a gondolkodás embernek adatott gyógyítóerejét, mint az előzőleg csurig ivott és környezetbarátra préselt kólásdobozokat. Ugyanúgy lesz nullszaldósra kiszámított ár- érték aránya és cserekereskedelme az individualista- materialista piacrendszerbeli csökevénytermékeknek, melyek korábban őszintének tűnő érzésekkel telítették meg a mellkast. A nyílt- korrupciós fizetőeszköz az üres, de használható szépség, az internet adta vagy megvásárolható tudás, és a protekciós érvényesülés kapcsolatrendszere lesz az ál- egyenlősdi homofób világ kriminalitásában. A színház mondatokká sűrül, kissé amolyan csomós rántásféleképpen- a híg, de tartalmas lében gyakran úszkál egy- egy megakasztó gondolatgubacs. René Pollesch alkotásában végül egyneművé olvad a szöveg a színházzal, ha a másfél óra során felváltva néhol ki is ütközik a mondanivaló vagy a színészi játék, díszletezés ereje.

A karácsonyi csomagolópapírra emlékeztető szoknyákba és ingekbe bújtatott színészek a dobozdíszlet előtt toporognak unottan várakozva, míg a magyar közönség elfoglalja helyét, és felteszi tolmácsgépét. A szockós csicsa plüsskanapé kissé elüt a kellemes charleston-os zene hangulatától, de a későbbiekben a dobozházikók belsőépítészetéből is kiderül, hogy a tárgyak nem passzintott korrajz- elemek akarnak lenni, hanem elkülönülő státuszszimbólumok, önmaguk erejéből a vásárlási toplisták csúcsára törekedett használati eszközök, melyek egy magára valamit is adó stíljunkie lakásából aligha hiányozhatnak. Az individuális tulajdon szignói ezek, legtöbbször monogrammal ellátva, mint a műpálma vagy lábtartó puff: mind a modern jólét kellékei, melyek a családi otthon békéjének megvásárolására tett gyatra kísérletnek tekinthetők. Az ízléstelen lakások kitárulkozó belsőjében új isteneknek áldoznak alkoholos- marihuanás gőzükben a fiatalok: a Technológia, a Pénz és Érzelmek Nélküli Test lesznek a modern kispolgárok erkölcsi eszméinek új vezérelvei.

A négy fiatal színész jellemrajzai töredékekből tevődnek össze, a kiéltség, hisztérikus túlgondolkodás, sikerhajhászás és a teljes közöny is felbukkan egy- egy magánbeszéd, pillanatkép erejéig. A felhasznált megjelenítési eszközök határtalanok: a gesztusjátékok elsöprő lendülete a megfelelő zenékkel kísérve már- már katarktikusan röhejesek, míg a nagyon is potens, keserfilozófikus sortűzszerű kétségmonológok egymás után kiváló művészek által színre adva lételméleti szakadékba taszítják a befogadót is.

René Pollesch színháza nemcsak a néző intenzív gondolati megdolgoztatásáról híres, hanem az alkalmazott technikai és filmes elemek egzotikumáról is, melyek ma már inkább unalmas sablonnak tűnnek fel: a kameraman intimitást leleplező jelenléte, és a súgó szerepeltetése mégis csak aláhúzza a színpadra vitt absztrakt művészet mögött lakozó technikai részletek jelentőségét. A tévésorozatok masszaszerű szlogenjeit belegyúrja az elidegenedésről és szexualitásról harsogó dramaturgiába, és olyan idegen környezetbe helyezi, ahol jelentését veszti a színészi játék és szöveg integritásának klasszikus alapelve is.

A fogyasztói- információs társadalom által uralt ember értékrendjének mutat görbetükröt a stuttgarti prózai színház vendégelőadása, négy plusz kettő kitűnő fiatal német színész tolmácsolásában. Azonban a kritikai hangvételben nyoma sincs a kiútnak, az eredendő tisztaság megtalálására történő utolsó próbálkozások is nevetésbe fulladnak a darab végén. Az elveszített ártatlanság nem könyöröghető olyan könnyen vissza, a teljesen elrontott rendszer csak valami most még nem kitalálható átható megtisztulási folyamat előtt pörög a csúcson túl is végkimerülésig.


2007. december 2. Új Színház 19:30 (Budapest, VI., Paulay Ede u. 35.)
Játsszák: Silja Bächli, Christian Brey, Katja Bürkle, Bijan Zamani
Díszlet: Chasper Bertschinger
Jelmez: Anette Hachmann, Elisa Limberg, v
Videó: Alexander Schmidt,
Dramaturg: Christian Holtzhauer,
Súgó és rendezőasszisztens: Stephanie Manz
Rendező: René Pollesch
Bemutató: 2006. ápr. 29., Schauspiel Stuttgart /Staatstheater Stuttgart
A vendégjáték támogatója: budapesti Goethe Intézet

hozzászólok

Yeats mély intenzitású drámáiban erkölcsi dilemmák, a jó és a rossz küzdelme, a csoda várása jelenik meg költői látomásban. Ezek közül ismerkedhetünk meg A sólyom kútjánál – A macska és a hold – A purgatórium című darabjaival és rajtuk keresztül a Crescendo Színházzal.

GONDOLATOK EGY DOBRÁDY LEMEZ KAPCSÁN

Fölmerül a kérdés, mennyire lehet értékes egy szórakoztatásra, de legfőképpen pénzbányászásra szánt ...

Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 39

FELFORGATÓ MŰVÉSZET A TRAFÓBAN

Néhány művészet nemcsak saját magáért jött létre. Néhány műalkotást a politika teremtett, hogy tiltakozzon, hogy ...

Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0

A KIVÁGOTT NYELVŰ ÖSSZEESKÜVŐ ÉS A CSUHÁS, SASLIKKAL A KEZÉBEN - MUSZORGSZKIJ: BORISZ GODUNOV

A Borisz Godunov nem kínál könnyen befogadható színházi élményt. Muszorgszkij műve nem felel meg azoknak a sokszor ki nem ...

Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0