FORRÓ ZÁPOR

2007-08-16 — kritika (-) - film — A szerző adatlapja: Szijártó Rita

Banderas második rendezése (lásd korábban a “Tűzforró Alabama” című művet) meghatározó filmélmény.

[kep 2742 l m]A helyszín Spanyolország valamikor a hetvenes évek végén. A történet középpontjában elméletileg három fiatal srác áll: Miguel, Paco és Babi. Miguel egy műtét során halálközeli élményt él át, minek hatására elhatározza, költő lesz. Ezen ambíciói mellett még annyi derül ki róla, hogy szerelmes Luliba, aki balettáncosnak készül, csak éppen nem tudja önerőből finanszírozni az intézetet. Két művész(ieskedő)lélek egymásra talál (vagy hát ezt majd meglátjuk). Paco egy gazdag, de rohadó család sarja: apuka előszeretettel ejt teherbe a feleségén kívül más nőket is, hogy utána szabadidejében rejtélyes, öltönyös-bajszos alakokkal tárgyalgasson. Babi a karate és egy félhülye prostituált megszállottja. Meg aztán Londonba költözött, és ott pornószínésznőként az önmegvalósítás útjára lépett anyjáról se feledkezzünk meg!

Nem vészesen rossz alapanyag; ráadásul Babi szerepében az a Raúl Arévalo, akit nemrég a “Sötétkékmajdnemfekete” című filmben láthattunk brillírozni egy kicsi, de annál hálásabb szerepben. Aztán mégis…

[kep 2743 r m]…Mégis szörnyű. Mindenek előtt azért, mert – a rendező deklarált szándéka ellenére – kapkodó és összecsapott. A karakterek nincsenek felépítve, felületesek, semmivel sem derül ki róluk több a fent leírtaknál. A szereplők közti viszonyok vagy klisészerűek; vagy, a karakterrajzokhoz hasonlóan, elnagyoltan vannak ábrázolva, nem kapnak elég mélységet. Most azon lepődjön meg a néző, hogy Luli előbb-utóbb belebotlik egy gazdag, és persze nála jóval idősebb férfibe; aki egyrészt bekavar a kapcsolatába, másrészt, és nyilván az előzővel összefüggésben, mintegy annak okán; fizeti balettintézeti tanulmányait? (Igazságtalan vagyok a filmhez. Pont e szálon ugyanis van mit kiemelni: a gazdag idősebb férfi, a gaz csábító, a fiatal lányt álmai felé elindító, ifjú riválisát megverető kemény legény bugyikkal házal: fehérnemű-kereskedő a drága…)
[kep 2745 l m]A film, bár Miguel, Babi, és Paco barátságát akarja bemutatni; valójában nem szól semmiről. Nincs, és nem is tud lenni üzenete, mert annyira nincs benne semmin sem hangsúly. Banderas mozija nem egy teljesen felesleges jelenetet is tartalmaz, melyek sem az értelmezést nem támogatják, sem a cselekményt nem viszik előre. Mintha a készítők nem lettek volna tisztában azzal, hogy mivel, hogyan, és milyen mértékben kell illusztrálni azt, amit a fókuszba szeretnének állítani. Érezhető, hogy melyik figurák, és jelenetek vannak központinak szánva; mégis olyan a film, mintha az alkotók mintegy megsajnálták volna a mellékszereplőket, és őket is megpróbálták volna hasonló súllyal ábrázolni, mint Migueléket. Ettől éppenséggel lehetne jóleső “itt mindenki ugyanolyan fontos és értékes”- érzésünk is. Valahogy mégis inkább kaotikus, szürke, és súlytalan lesz az egész.

Az sem válik a film előnyére, hogy sztorijának nincs íve; nem mutat meg érdekes sorsokat, nincsenek benne valódi történetek. Bár két esetben legalább mindennek kezdeményeit láthatjuk.
[kep 2744 r m]Itt van egyrészt az egyik központinak szánt karakter, Babié. Ez egy elég érdekes szerep lehetne, ha árnyalva lenne. Lásd pl. az agresszióját. Nem lenne muszáj, de ha már egyszer sejtetik velünk, hogy mi a forrása, akkor sejtessék normálisan, és ne intézzék el az egészet egy röhejes öt másodperccel. Mert így csak azt sikerült elérni, hogy Babi az agresszióból, mint jellemvonásból fakadó cselekedeteit nevetségesnek (nem pedig tragikusnak) fogjuk találni.
Még nevetségesebb Miguel és Luli. Két kifejezetten idegesítő karakter ez. Luli egyszerűen csak buta és tipikus, Miguel viszont kifejezetten tenyérbemászó: erőlködik, képzeli magát valakinek, aki soha nem volt, és soha nem is lesz. Hozzáteszem, nem csak a szerep, hanem az azt megformáló színész, Alberto Amarilla játéka által okozott sokk sem semmi. Nagyon rózsaszín, nagyon csöpög.

Erre rátesz egy lapáttal a narrálás, és a zene. Utóbbinak a mennyisége túl sok, a minősége B- kategóriásabb nehezen lehetne. (Már-már egy Enrique Iglesias- koncerten érzi magát az ember.) A narrálásnak a rendezői elképzelés szerint metafizikai szintre kéne emelnie a történetet. Valójába azt sikerült elérni vele, hogy a “Forró zápor” egy nagyon pátoszos, még annál is giccsesebb, művészieskedő film legyen; amiről az embernek egy óriási, rózsaszín vattacukor jut az eszébe, a háttérben az égből hulló, picike aranyszínű csillagocskákkal.

Mondtam, hogy meghatározó filmélmény!

Eredeti cím: El camino de los ingleses
Hazai bemutató: 2007. augusztus 23.
Forgalmazó: Budapest Film
Rendező: Antonio Banderas
Szereplők: Alberto Amarilla (Miguelito), Felix Gomez (Paco), Raúl Arévalo (Babirusa), María Ruiz (Luli)
Gyártás éve: 2006 (Spanyolország)
Hossz: 118 perc

hozzászólok

Yeats mély intenzitású drámáiban erkölcsi dilemmák, a jó és a rossz küzdelme, a csoda várása jelenik meg költői látomásban. Ezek közül ismerkedhetünk meg A sólyom kútjánál – A macska és a hold – A purgatórium című darabjaival és rajtuk keresztül a Crescendo Színházzal.

"NEM ADAPTÁCIÓKÉNT GONDOLTAM EZT" - KULTLÖVÉS A SZEMLÉN

41. Magyar Filmszemle. Stop. Bagota Béla. Stop. Frusztra. Stop. Hajónapló. Stop. Videointerjú: ITT.

Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0

AZ ÉLET HOZTA - RÉMI BEZANCON: HÁTRALÉVŐ ÉLETED ELSŐ NAPJA - TITANIC FESZTIVÁL 5.0

Fotók a nyolcvanas évekből; felhőtlen családi nyaralás; apa, anya és három gyerek; tökéletes családi idill; öt nap öt ...

Kapcsolódó cikkek: 7
Hozzászólások: 0

"YES" TAGS PLEASE! - KOVÁCS BUDHA TAMÁS KIÁLLÍTÁSA

Megtekinthető: 2010. július 7 - július 20.

Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0