TUDÓSÍTÁSOK FRINDZSLANDIÁBÓL 3.

2007-04-02 — tudósítás - fesztivál — A szerző adatlapja: Zolnai Zsófia

Budapest Fringe Fesztivál 2.0 – 2007. április 1.

A művészet határain szörfözőknek eljött az utolsó lehetőségük, hogy kiélvezzék az idei Fringe örömeit, azonban az előző napokhoz képest feltűnően kevesebben tették ezt meg. Pedig a kínálat, ha lehet, még színesebbre sikeredett. Az adrenalinszint felső és alsó határait is megtapasztalhattam az acél tartóoszlopokról biztosítókötél nélkül alácsüngő artisták, és a Petőfit szavaló lelki betegek segítségével.

, performance és színház

[kep 2110 r m]A Fringe-en bárki, bármit előadhat, vagy inkább csúnya szóval, csinálhat művészet fedőnév alatt. S ha nem lenne elég inspiráló a nagyközönség előtti bemutatkozás, akkor már csak a zsűrizésből kauzálisan következő szakmai megmérettetés miatt is érdemes idetévedni a fel nem fedezett tehetségeknek. Vagy a számomra már-már idegesítően üres ideákkal érkező, improvizálgató exhibicionistáknak is… Fanyalogva tudomásul veszem: azért, hogy én nem érzem át szellemiségüket, lehet, hogy az én készülékemben akad a hiba, végülis, nem kötelező nézni…

[kep 2139 l m]A helyszín tehát tökéletes arra, hogy eddig még fel nem fedezett fiatal táncosok megmutassák, mit jelent számukra az alkotás, mit várhatunk a jövő generációjától. Monet Tavirózsáinak impressziója két zsenge korú táncos-lány fantáziáját is megragadta, koreográfiát készítettek saját rulezük szerint. Előadásukban még sok a bizonytalanság, kilépés egy- egy pozícióból, de a tanulás útján elindultak: mozgásuk, hajlékonyságuk és a szépség iránti érzékenységük ígéretes. Azonban még meglehetősen kevert a táncnyelvük, koreográfiájuk dinamikája és kifejezésmódja is kissé összevissza, akrobatikus elemekkel telizsúfolt, azon kívül zenei és vetítési ingereik egyaránt kissé jellegtelennek mondható. Azonban pár év múlva, értő mesterek keze alatt vérbeli, érzékeny művészi vénájú kortárs táncosokká, koreográfusokká formálódhatnak, ezért tanúskodik érett előrelátásról fellépésük helyszínének és jellegének megválasztása.

[kep 2140 r m]Az Elengkhosz Színről színre nevezetű műve összművészeti találkozásnak, látványtervezési csimborasszónak indulhatott, de félúton valami nagyon félrement az alkotási folyamatban. Feltárást, felfedést jelent társulatuk neve, és valójában darabuk sem szól másról. Gyönyörű jelmezekbe bújt táncos-lányok vonaglanak egy gézfalú kalyibában, aminek a vörös fényekkel és egyéb sejtelmesség-keltő eszközzel (lásd füst) kiegészített hangulata leginkább egy szado-mazo háremre emlékeztet. Ám mindebből vajmi keveset lehet érzékelni, annak ellenére, hogy egy leányzó végig leskelődő folyamat-pillanatképeket lopkod nekünk kézikamerája segítségével. Azért nem mondanám videófelvételnek, mert a készülék folytonos rángatása miatt nemigen részesülünk érdemleges vizuális élményben. Lényegében az egész tánc arról szól, hogy nem látunk semmit, pedig az előadók szerintük mindent elkövetnek, hogy ezt a semmit buja, elkapott és értékes pillanatoknak hazudják. Pedig lehetne mit látni – bár erre is csak következtetni tudtam a második sorból-, csodaszép kelmék selymes egymásra-borulása alkot fantáziadús ruhakölteményeket, melyektől megszabadulnak a “hastánc inspirálta” mozgású hölgyek. Ami lehetne túlfűtött erotikának is a táptalaja, de az ideges, gyors ritmika inkább valami furcsa, keleties rángatózásnak tünteti fel. Az átláthatónak tervezett átláthatatlan anyagok leomlásával a csupasz szoba-keretbe nyertem végre teljes jogú betekintést, de addigra elveszítettem érdeklődésemet, mert kifárasztott a folyamatos fejtekergetés.

[kep 2141 l m]Az estét és a fesztivált végül is Ladjánszki Márta MONOtone07 performance-ával zártam. Bevallom őszintén, nem hittem a szememnek, mikor bependerült csábos, de félresikerült ízlésű dívaként fehér műszőrbundájában piros szempillájával és bunkócska csizmájával. Hiszen előző nap még csúnyácska, sziklából előbújt izmos kőszobornak tűnt. Most pedig camerondiazos mosolyú, csillog-villog, dudorászik, és bűvöli a közönséget primitív, butácska, műszende ősnőiséggel. Metronóm ketyegés adja a zenét, ami feszes tempót diktál a biztos íven nyugvó, dinamikus mozgás-válogatásnak, akadozó, pici, robotikus görcsökkel tarkítva az egyébként homogén vonulatot. Ladjánszki Márta fűszeres humora, arcjátéka teszi fel a koronát az alkotásra, miközben szuggesztív kontaktust épít ki a közönségével. Most előadni jött: kiszabott időre, ritmusra, kattogásra. Neki a belső zenéje szól érthetetlen, mechanikus belső világában, amiből kívülre csak a diszkós-csárdásos szaggatott-ismétlődő elemsorok variációja nyilvánul meg. Végül kiderül, hogy üres típusbaba, de matrjoskaszerű rétegekkel: sokat tudhat, de keveset mutat belőle, s a képzeletbeli elem lemerülésével a maradék bája és lendülete is elillan. Már nem nyújt semmi élvezeteset, csak üres, sztereotíp elemeket ismételget, hangja sincs már, sekélyes kiscsaj, amíg tart a kakaó, mehet a showbiz is, de több nem jár a közönségnek. Hiába sztár és díva, nincs miből többet adnia, s nem tud az utókor számára maradandót alkotni.


Az esti szürkületben a romantikus fényekkel megvilágított szabadtéri színpad tartószerkezete már-már az Eiffel tornyot idézte elém, amin boszorkányos majomügyességgel kúsztak fel a offline: ontheater előadói, eszembe juttatva azt a bizonyos, tagadott 98%-nyi azonos génállományt, amit a csimpánzzal közösen birtokolunk mi, emberek. Csakhogy ettől még nem lehetne egy cirkuszi látványosságot színháznak nevezni… Ellenben Az aranymacska fantáziái című artistaszínházi darab koncepciózus, nagyon is megkomponált, összpontosított, szemnek való tünemény, belső zeneiséggel, és nyál-nyeldeklést elállító líraisággal. A többméteres magasból alácsüngő tehetetlennek tűnő, de közben nagyon is potens emberi testek, és az általuk alkotott és birtoklott erős és szilárd építmények ábrázolt kapcsolódása tőrt szúrhatott az evolúciós tanokat helyeslők és ellenzők szívébe is egyidőben.

A magasban elhanyagolható nagyságú emberi test és erő mindenhatóságának és sérthetetlenségének ellentmondó gondolatok után a lélek érzékenységére ébredhettem rá, mikor a Tárt Kapuk Színház nézői között helyet foglaltam. Az OPNI intim és külvilágtól elzárt világába pillanthattam be – talán utoljára az intézmény bezárása előtt. A lelki betegségben szenvedők törékeny, hiperszenzitív rezdülései adtak előadásuknak olyan belülről fakadó őszinteséget, ami feledtetni tudta velem amatőr színjátszó társulatuk minden hiányosságát. Tavasznyár Szerelem: minden szó csupa boldogságot ígér, amitől a “tárt kapuk” ellenére e különleges előadóknak a társadalmi elvárásoknak megfelelően elzártan kellene élniük, ha nem teremtenének egy speciális intraművészetet, ami segít nekik gyógyulni, felejteni. Szavalataik, dalaik mögött érezni az egymás és a jelenlévők iránt tanúsított szeretetet, ami bensőségessé tette az ott töltött időt.


Véget ért a Budapest Fringe 2.0, viszont április ötödikéig még együtt izgulhatunk kedvencünkért, hiszen akkor lesz az eredményhirdetés a Gödörben. Ahogy nem lehetett minden ingert nyitott, üres lapú könyvként befogadni, úgy nem is lehet összefoglalni a három nap eseményét, a művészet keltette érzések mindent elsöprő erejét. Azokban a hétköznapokban, ahol a metrón másság-gyűlölő emberek verik egymást, a művészet egyenlőséget teremtő hatalma sajnos elenyészőnek tűnik. Azonban minél több ember fedezi fel magában a művészt, és nyilvánul meg, talán addig sem veri a másikat…

hozzászólok

Yeats mély intenzitású drámáiban erkölcsi dilemmák, a jó és a rossz küzdelme, a csoda várása jelenik meg költői látomásban. Ezek közül ismerkedhetünk meg A sólyom kútjánál – A macska és a hold – A purgatórium című darabjaival és rajtuk keresztül a Crescendo Színházzal.

PLACCC: PLAKÁTSIKER ÉS NAGYVÁROSI KALANDOZÁS

Bár még javában tombol a nyár, a PLACCC Fesztivál alkotói nem tétlenkednek. A csapat grafikusa komoly szakmai elismer ...

Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0

KULTLÖVÉS A SZEMLÉN - "GYERMEKKORBAN ÁTÉLT TRAUMÁKRÓL BESZÉLÜNK."

41. Magyar Filmszemle. Stop. Breier Ádám. Stop. Catherine magánélete. Stop. Videointerjú: ITT.

Kapcsolódó cikkek: 6
Hozzászólások: 0

VÉRSZAGRA GYŰL - ENGEDJ BE!

Korunk vérszívója nem fényűző kastélyban, hanem lakótelepen él, nyikorgó koporsó helyett fürdőkádban alussza át a nappalt, s ...

Kapcsolódó cikkek: 1
Hozzászólások: 2