VASS- HÓD- BAKÓ: 3 ALKOTÓ 3 DARABJA

2007-03-14 — recenzió - tánc — A szerző adatlapja: Zolnai Zsófia

Ínyencfalatok az ilyen zsúfolt tavaszi táncesték: három frissel olvadhatok egybe egyszerre… Igen, megközelítőleg már- már kulináris gyönyöröket ígér a tánc-ízek keveredése. Persze, megvan a veszélye a gyomorrontásnak, és a megválogatatlan lélekbeolvasztásnak… A veszélyt kéjencként vártam, hisz nemhiába vállalják nevük egybeírását, és táncalkotásaik egy kalap alá vételét a fent említett művészek, bízzunk bennük! A Budapesti Tánciskola estje egyéniségek hatalmas olvasztótégelye, de én inkább önkényesen szétválasztom az összetevőket, finnyás vagyok.

Vass Imre: Teatronomikon Danse Macabre

A lendület és a lelkesedés sokszor hátukra szíjazva cipelik az alkotást, közben gerincük meggörnyed és elfáradnak. Vass Imre fiatalos hévvel az egész világot be akarta kapni, és alkalmazott minden lehetséges látványkeltő és fokozó elemet: videókamerával nagyította fel mozdulatait, miközben bent várakoztunk, egy látszólagos néző erőteljes kinti műunatkozását kísérhettük nyomon a színpadon lévő feketeruhás fiatalokkal együtt. Az alkotó rögtönzött bemutatkozását jócskán megfűszerezte ál-önéletrajzi utalásokkal, erőltetett mű-improvizációval, adva így kissé marquez-es bukét a kezdeteknek. A táncosok fekete jelmezei így is kissé spanyolos-hidalgós-szenyoritás beütésűek voltak, de később kiderült, mindez csupán háttér, külsőség.
A nem túl hiteles önvallomás után nagyítóüvegünket még kényszeredettebben az alkotóra magára kellett irányítanunk, hiszen a darab az ő küldetéséről szól, keserű 24 évét próbálja belesűríteni röpke félórába: ingfeltűréses vénapaskolással emlékezik drogtúladagolásban meghalt Julio barátjára, látványos akrobatikákkal fejezi ki szólójában az élethez, világhoz, művészethez való viszonyát. Az irodalmat tehát becsempészte, de nem hagyja ki a zenét és a színházat sem: koncertet rendez, ahol ő az énekes. A gitárhúr pengetését utánzó fiú-tánckar szerepe ismét csak perifériás jelentőségű – pedig mozdulatuk kifejező-, ahogy a nagybőgő módjára a fiúkat fejükön perdítő lányoké, és közepesen látványos össztáncuké. A rocksztárunk hangjait elnyomja a dübörgő basszus, miközben boldogan alkoholizálnak a feketeruhás fiatalemberek az előtérben. Bizony, bizony az ember kamaszkora csupa öncélú lázadás, üres vergődés egoista célokért, miközben az illető szörnyen szenved, és feketén látja a világot, mert senki nem érti meg. Marad az öngyilkossági vágy, az én pódiumra állítása után ünnepélyes kivégzése, felravatalozása.
Tehát ennek az egonak most barátai szeme láttára memoárt állított és nagy pompa közepette eltemette, majd jelképesen eltűnt a kamera elől az előadás legvégén az öltözőben. Mert akkor csak örülni tudunk… Ahogy az invitáló szövegbe írta a koreográfus: pozitív jelenlét, reményteli pillanat – a vég.

Rendező-koreográfus: Vass Imre
Szereplők: Arany Virág, Bartók Andrea, Hadi Júlia, Tajnafői Kriszta Anna, Torda Kata, Vadas Zsófia Tamara, Cserepes Gyula, Halász Gábor, Molnár Zoilly, Vakulya Zoltán, Vass Imre

Hód Adrienn: Hol vannak a pásztorok?

Hol vannak a pásztorok, amikor elszabadul három ilyen “dög”? Három lélek-rész, mely ott lakozik minden nőben és előbújik néha, ha véres húst lógatnak az orruk alá? És akkor értetlenül állnak a férfiak a női fenomena előtt: hiába, igazán idegekbe-hatolóan csak a nők tudják ábrázolni ennenmagukat. Fussatok, bolondok!
Lazítás van, testi és lelki megtisztulás, relaxáció, nyugalom, a test és lélekedződés ideje. Három különféle csajszi kezdi meg rendszeres frissítő mocorgását. Sztereotíp képet láthatunk a szerepekben: a jógázó hippi rikító színesen, a fittneszes cica csini, aprócska kétrészes dresszben, punk csaj, alter mozgáshoz modernül öltözve. Első látásra szelídek, de aztán beindul a gépezet, és elkezdenek vicsorogni, sikoltozni, vihogni, nyelvet nyújtogatni. Értetlenül nézzük a bestiák fel-alá száguldását, ahogy a szegény férfi is, akit felküldtek, hogy fékezze meg, vagy értsen szót velük. Érzelemkifejező mozdulat-mimika töredékek sora követi egymást a szereplők szaggatott-görcsös előadásában.

[kep 2034 l m]Őszintén bevallom, engem Szabó Réka koreográfiás stílusára emlékeztet: megszólaltatják az önjáró, groteszk női- emberbábukat, mondatokat odavetnek, közben furcsán gesztikulálnak. A lomtalanítás itt sem marad el, a teljes megvilágosodás után – amit a főnőstény tapasztal meg, kitárva egy ablakot a napfényes külvilágra – megszelídülnek, szeretetteljessé válnak az eddig furcsa lények. A lelki megtisztulást leöltözéssel is hangsúlyozza a domináns táncoslány, majd békésen kiterelgeti a színről a lecsendesített állatias ösztönlányokat. Hód Adrienn koreográfiája a női lélek összetevőit szedi ízekre, azok közül is azokat ássa elő a fiókból, akik a hisztérika-világot alkotják, és a legijesztőbbek – mint kiderült, nemcsak a férfiak számára, hanem női önmagunknak is. Azonban nem lehet örökre szőnyeg alá seperni ezeket az ősi indulatokat, néha-néha lávaként előtörnek, csak úgy hívószóra.

Koreográfus: Hód Adrienn
Asszisztens: Garai Júlia
Alkotótársak és előadók: Bugram Zsófia, Cuhorka Emese, Sáfrány Emese és dobosok


Bakó Tamás: Serenade

Hát nincs gyönyörűbb annál, ha egy férfi szerelmes? És annál viccesebb, groteszkebb… Hirtelen szerethető és sebezhető kisfiúkká változnak ők, tele csupa ábránddal, naiv butaságokkal. Az etűdökből álló tejszínhabos-keserédes mesefolyamnak külön pikantériát adott, hogy kitűnő zenei válogatásra, különböző életkorú táncosok adták elő: édes kis-nagyfiútól a komoly szakállasig. Szinte jelképezve a férfikor állomásait, bár ezt az adottságot a férfias típus-öltözetekkel igyekeztek elfedni. Kissé röhejessé válnak a modern szerenádos férfiak, amint SMS-eiket szöszmötölve, hosszasan bepötyögik, miközben nyilat és szívecskét rajzolnak a levegőbe. Kitűnő képregény-elem: öltönyös menedzser, kezében csodafon, feje feletti gondolatbuborékban pedig szívecske nyíllal, rózsaszín szemüveg biggyesztve orrára. Mert mi mindenné változik át a férfi, ha szerelmes? Lesz belőle gondoskodásra vágyó kisbaba, aki magzatpózba kuporodva szenved szerelmes ábrándjai közepette, vagy meglett ember, aki babusgatva törölgeti le magát, hisz a vallomás emberfeletti kínjai izzasztóak…
Bakó Tamás mini-történetei jellemre szabottak: hét férfi szereplőinek egy-egy kis szólót enged, ahol megmutathatják a szerenád fázisait, epizódjait, változatait, gegjeit, kifordításait ésatöbbit. A nyálas zene hirtelen vágyott lesz hősünk számára, aki zenélődobozbeli figura módjára hajlong és eseng szerelmeséhez, vagy odaadja önmagát teljesen, ruhástul a szerelem gyönyöreinek, fejjel a falnak ugrik, és csalódik. A hódító elegáns sármőrként hajlong, vagy görcsös ölelési késztetésbe rándul, vagy magányosan elvonul a külvilágtól és távoli fuvolaszó hangjaira bezárkózik magaslati tornyába. A szerenád végső hangfoszlányaira a férfiak mintegy füstölgő mandalába rendeződve költői-filozofikus relaxációba vonulnak, magukba fogadva a teljességet. Mindezt vakon, még a homályt is ködösítve.
Megannyi kép, gazdag szimbólum, humor és érzékeny reakció jellemzi a koreográfiát. Megállná a helyét külön is, előző kettő alkotó mankója hiányában, a táncosok friss energiái és többszintű előadásmódja, egyénisége körképpé teszi, általános férfi-vallomássá a Serenade-ot. Közönség-díjassá pedig a jól eltalált arányok, és a férfiúi büszkeség leleplezett öniróniája teszi.

Kiváltó: Bakó Tamás
Asszisztens: Vadas Tamara
Szereplők: Cserepes Gyula, Halász Gábor, Kelemen Krisztián, Mikó Dávid, Molnár Zoltán, Tuza Tamás, Varga Péter
Kép: Molnár Zoltán

2007. március 13-14. 20.00, Trafó

Helyszín:
Trafó Kortárs Művészetek Háza
1094 Budapest, Liliom u. 41.
www.trafo.hu
(+36-1) 215-1600

hozzászólok

Yeats mély intenzitású drámáiban erkölcsi dilemmák, a jó és a rossz küzdelme, a csoda várása jelenik meg költői látomásban. Ezek közül ismerkedhetünk meg A sólyom kútjánál – A macska és a hold – A purgatórium című darabjaival és rajtuk keresztül a Crescendo Színházzal.

PLACCC: PLAKÁTSIKER ÉS NAGYVÁROSI KALANDOZÁS

Bár még javában tombol a nyár, a PLACCC Fesztivál alkotói nem tétlenkednek. A csapat grafikusa komoly szakmai elismer ...

Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0

KULTLÖVÉS A SZEMLÉN - "GYERMEKKORBAN ÁTÉLT TRAUMÁKRÓL BESZÉLÜNK."

41. Magyar Filmszemle. Stop. Breier Ádám. Stop. Catherine magánélete. Stop. Videointerjú: ITT.

Kapcsolódó cikkek: 6
Hozzászólások: 0

VÉRSZAGRA GYŰL - ENGEDJ BE!

Korunk vérszívója nem fényűző kastélyban, hanem lakótelepen él, nyikorgó koporsó helyett fürdőkádban alussza át a nappalt, s ...

Kapcsolódó cikkek: 1
Hozzászólások: 2