TERHELT TERKEL

2007-01-02 — kritika (-) - film — A szerző adatlapja: Sallai Péter

Hogy miért nem volt jó nekünk az erdőkapitányos lágyrózsaszín andalítás, a kis erdő egyszerű jellemei és egész életre szóló morális útmutatásai, arra bizonyosan a “változnak az idők” jellegű mantrák szolgálhatnak csak válaszul. Az idő, pedig el is hozta nekünk a tuskó, ám mégis “szeretni való” rajzfilm figurákat, egyre alacsonyabbra tolva a korhatáros karikában szereplő értéket.

[kep 1468 l m]Legújabban az északiaktól, Dániától kapjuk arcba a 3D animációs Terhelt Terkelt és szeplőit. Nem kisebbre vállalkoznak a rendezők – ezúttal hárman is – minthogy elegendő felgyülemlett szellemi matéria után előhúzzák sikamlós sémáikat, a pop-és hippikultúra Lennon-os csúszásait, és neurotikus beidegződéseit. A végeredmény egy igazi szintetizáló, integratív animációs film, abból a valódi, szülőt próbáló fajtából, ezzel elég komolyan gondolkodásra is inspirálva az iruló-piruló anyukákat és apukákat, akinek újabb feladatot ró ki Terkel.
Vitathatatlan, hogy a Terkel gyökerei messze visszanyúlnak, olyan elődök jönnek itt elő, akik feledhetetlen érdemeket könyvelhetnek el a rajzfilm korcsosulásában, a tapló-mítosz megteremtésében, jól ötvözve a kor legégetőbb morális kérdéseivel és látszatfilozofálásával. Emlékezzünk az őssuttyó Beavis and Buttheadre, akik elsők között lophatták be magukat a szívünkbe naív és zsigeri ösztönös életükkel, kezdetben még az MTV-n osztottak majd hatalmas sikerrel le is nyomták Amerikát. Vagy vegyük a modern USA önkritikáját, a görbe tükör South Parkot, ahol a kissrácok pőre tisztasággal és éleslátással vívják mindennapjaikat.

[kep 1469 r m]Az cyber net kultúrával olyan aberrációk kerülhetnek napvilágra kontrollálatlanul, amelyek kétségkívül a nagyközönségig jutnak el, legyen az a legegyszerűbb homevideo-megosztóktól kezdve a komolyabb rajzfilmcsaládokat testáló weblapokig. Terkelék minden bizonnyal ismerik a véres-cafatos HeppyTreeFriends-et, és sok anyatejet szívhattak magukba SaladFingers ultrabeteg site-ján is. De van itt más is. Olyan ötletes kifigurázások kerülnek elő filmekből, amelyeket izmos huszárvágással sikerült adaptálniuk, vagyis inkább egy adag iróniával teszik nevetségessé a bejáratott snitteket. Nem kis sikerrel. Van texasi láncfűrészes gyöngyöző holdfényben, pacifista hippi és egy fél-diegetikus fankirapper narrátor is, aki végigkalauzol bennünket.

[kep 1470 l m]Terkel igazi fogszabályzós hatodikos, láncdohányos anyukával, aki frappánsan csak “fütyikémnek” szólítja, egy depressziós-életunt apával, akinek mindenre az újság mögül kivágott “nem” a válasza és egy életvidám, igazi kamikaze hugival. Nagyon ötletes a cím fordítása is, az eredetileg “Terkel in trouble”-ből lett a terhelt jelző, aminek kicsúcsosodását követi nyomon a film. Ugyanis másfél órába sűrítve olyan passiót látunk, amelyhez foghatót nehéz eléképzelni, az események folyton súlyosabbak és egyre nagyobb neurózisokba kergetik hősünket. Minekután a Golgotára érve megjelenjen Gunnar, a straight edge helyettesítő tanár, hogy megbosszulja Terkelen az elpusztított pókot. (Bár itt némi dramaturgiai bicsaklás dereng fel: ha Gunnar azért ölte meg az osztályfőnököt, hogy ő legyen a helyettesítő tanár, és így közelebb kerüljön Terkelhez, akkor ezt már az előtt meg kellett tegye, mielőtt a pókot agyonnyomta Terkel, de akkor értelmetlenné válik a gyilkosság, ez pedig kronológiailag nem lehetséges.)
[kep 1190 r m]Szóval Terkel egy átlagos kissrác próbál lenni, átlagos hatodikos pattanásaival, de valahogy mindig közbejön valami. Az az érzésünk támad, hogy ezt a kölyköt csak azért keltették életre, hogy az úri közönség táncolhasson, szegény olyan valószerűtlen helyzetekbe kerül a rendezők kénye kedvéért, hogy ettől lesz meg a film banális és morbid alaphangulata. Sorra kísérti a balszerencse, összevizeli magát, a titkos szerelme kiugrik az ablakon és éjjel valaki vérrel “megdöglesz”-t fest a falára.

[kep 1471 l m]Ezeken nem kell megdöbbenni, az első pillanattól kezdve már el kell fogadni azt, hogy itt aztán tényleg bármi megtörténhet és ezzel él is a mozi. Előállnak néhány mesébe illő lírai fordulattal is, hogy aztán Stuart bácsi politoxikus Popeye alakja visszahozzon a valóságba. Egy figura, aki bármit megtenne Terkelért, láthatjuk amint irgalmatlanul szájbaveri a rosszcsontokat, akik állandóan Terkelnek akarnak keresztbetenni. Ők Saki és Stan, az ész és az erő, a két sutyerák, akik gusztustalanabbnál gusztustalanabb tréfákat agyalnak ki társaik lehúzására. Itt van még Jason is, ő tulajdonképpen a legjózanabb a társaságban. Azt leszámítva, hogy állandóan magával hord egy vasrudat, és hogy letagadja túlsúlyos tesóját, ő a legkiegyensúlyozottabb figura. Állandóan szinten van, sőt a végén ő is kap a vigaszdíjból: visszanyeri Terkel barátságát és, leküzdi pronyó stílusát. Gyönyörű.
Ütős dumák, ötletes kiszólások pörögnek egyfolytában, így valószínű nem okozhatott gondot Zana Zoliéknak, hogy teljesítsék a szinkront.

[kep 1472 r m]Mindenki bátran nézze meg a filmet, aki felkészült a fekete humorra, mert csak úgy rogyadozik a vászon a brutál poénok, és a kicsavart helyzetek alatt. A legelképzelhetetlenebb válaszokat is bevállalja a film, amellyel egy olyan szürreális masszát ad a nézőknek, amelyben bárki megtalálhatja a magáét.



A 12-es karika viszont még akkor is gondolkodóba ejt, ha nem kívánok moralizálni…
Az tehát, hogy mit kezd a vasárnapi ebédnél egy család “az anyád egy ócska kis luvnya…”, és az “anális majális” refrénnel, végül is úgy néz ki, csak kérdés marad…


Eredeti cím: Terkel in Trouble
Hazai bemutató: 2006. december 7.
Forgalmazza: Budapest Film
Rendező: Kresten Vestbjerg Andersen, Thorbjorn Christoffersen, Stefan Fjeldmark
Zana “Ganxsta” Zolee (szinkronhang)
Nacsa Olivér (szinkronhang)
Harsányi “Betyár” Levente (szinkronhang)
Forgatókönyvíró: Mette Heeno
Vágó: Per Risager, Mikael R. Ryelund, Martin Wichmann
Zene: Bo Rasmussen
Gyártási év: 2004
Hossz: 78 perc
Gyártó: Nordisk Film; A. Film A/S (Dánia)