EXIT - A KRASZNAHORKAI - MÍTOSZ 1. RÉSZ

2006-10-07 — esszé - irodalom — A szerző adatlapja: irana_vant

Egy régi indiai mese szerint az istenek úgy döntöttek, hogy a hozzájuk vezető ajtó kulcsát elrejtik az ember elől. Tanakodtak, hol is lenne a legbiztosabb helyen? Az egyik azt javasolta, helyezzék el egy felhők közé magasodó hegyen. Egy hegyen? Az ember nem ismer akadályt, fáradságot, felkapaszkodik, és megleli a kulcsot. A másik az óceán mélyét ajánlotta figyelmükbe. Az óceán mélye? Az ember ki fog találni egy agyafúrt szerkezetet, amivel előbb-utóbb eléri a feneketlennek tűnő mélységet is. Sokáig tűnődtek még, mire a főisten azt mondta: az ember minden zegzugot föl fog forgatni a földön, csak hogy a nyomunkra bukkanjon. Egyedül egy helyre nem jut eszébe bekukkantani! – Így történt, hogy az istenek végül a szívbe rejtették el a “megoldás kulcsát”.

- Nem mintha eme rövid példázattal kulcskeresésre lehetne leegyszerűsíteni Krasznahorkai László írásait, s – az irodalomtudományban ma nem túl divatos pszichologizálástól sem visszariadva – életét, de a regényekben kibontakozó mítoszvilág, a valóság körbegyűrűző és fogságba ejtő labirintusa erre sarkall. Mert míg a mitikus labirintusok célja és funkciója – akárcsak az Alvilágjárásé – a misztikus út, a beavatódás lépcsőfokainak megjárásával különleges (isten)ismeret, természetfeletti képességek megszerzése, a középpont elérése, s ez által egy másik ember lelkének (vagy a sajátjának) a megmentése, addig írónk labirintusa – bár néha felvillan a fény – úgy tűnik, elveszejt.

[kep 999 l m]Krasznahorkai – mintegy összegezve, de nem leltárba véve a több évezredes tudásanyagot Istenről, világról, emberről – önálló mítoszt alkot, akárcsak Marquez, Faulkner, Singer, vagy Hamvas Béla a Karneválban. A Biblia keresztény hagyománya némi apokrifi ízzel s miszticizmussal fűszerezve; cseppnyi görög mitológia, mely aztán a gnózison és a hermetikán átcsörgedezve az alkímia tudományához érkezik meg; majd a reneszánsz kései időszakában uralkodó manierista bonyolultságnak, melankolikus életérzésnek helyt adva merészen a XX. századi egzisztencialista gondolatok felé fordul – miközben mindvégig ott kísért Kelet tudása, s a világirodalom klasszikusainak szelleme. S a számos forrás, melyből merít, hol nyíltan a felszínre törve, hol búvópatakként szolgálja az írót – míg felduzzadva, özönvízként el nem mossa, pusztítja a fantáziája szülte világot, mely a nagy kérdések felvetésének “kísérleti terepe”. Sőt!, laboratóriuma. Mert miközben mitologizálásával, jó orvosként a világon, s az emberi tudaton ütött sebeket feltárva eltereli szegény gyanútlan olvasó figyelmét, addig lenn a mélyben, megrögzött alkimistaként azon mesterkedik, hogy üstjének fortyogó tartalma végre arannyá változzék. Hogy megszülessen a nagy mű! Dr. Jekyll-t árnyékként követi Mr. Hyde…

Az elmúlt évezredek alatt sokan, sokféleképpen keresték a választ. Néhányan ujjongva kiáltottak fel. Majd tovább kutattak. Egyesek beleőrültek. Mások szentté váltak. Megint mások kiérdemelték a “filozófus” kitüntető címét, hogy aztán egyfolytában az általuk felállított útjelző-táblákra mutogassanak – olykor pedig a táblák egymásra.
Krasznahorkai nem használ “táblákat” – azaz nem az előbbi értelemben , a mítosz célja és hatásmechanizmusa egészen más. Van, aki az “örök emberi lényeg” képeit látja benne, melyek a kollektív tudatalatti termékei (C.G. Jung). Más jelrendszerszerűségét emeli ki, s olyan sajátos érzékelési és közlési módnak tartja, mely a rítussal és a művészettel együtt lefordíthatatlan (Szegedi-Maszák Mihály).
Minden kor kialakítja a maga tágabban értelmezett mítoszát. A századforduló elvágyódása, az egyén szubjektív múltjának mitizálása (Proust), a világteremtés indítékai (Gulácsy Nakonxi-panja), az egzisztens problémája (Kafka, Camus), a COCA-COLA-automata – egytől egyig mítosz-témák, melyeknek a “lényegét” érintő homályos tudásával mindenki rendelkezik. (Az elfedő köd mértékében persze jelentős különbségek észlelhetők…) Az emberiség közös tudatalattijában ott őrzi az emlékeit egy letűnt, boldogabb világnak, amit egy égbe nyúló csodafán felmászva érhetnek el a mesék, mítoszok hősei, vagy részesei lehetnek már itt a Földön azok is, akik jó korba születtek – míg a sziget vissza nem süllyed a tengerbe, melyből előbukkant. Mert létezik a hely, ahol nincs halál, ahol örökös béke honol, ahol nem csak puszta jelszó a szabadság, s ahol Isten jelenléte állandó. És sejtése van arról is, miért szűnt meg ez az idilli állapot.
Az ember pedig le akar látni a gyökerekig, önmaga létének eredetét kutatja. Nem elégszik meg a másik által kiásott mélyedéssel. Saját üregre vágyik, amibe aztán belecsusszanva szabad akaratából Alíz lehet a maga Csodaországában. A pszichológus, a filozófus, a vallástörténész, az irodalmár, a… remete… csöndesen somolyog – ismerik mind a vermet… más-más oldalról, vagy legalábbis azt hiszik -, gyakorlott barlangászként elemzik a járatokat saját tapasztalataik s a bejáratott sémák szerint. Miközben nem árt, ha jól eszünkbe véssük a Sátántangó egy mondatát: még ha akar, sem képes az ember igazat mondani. Vagy ahogy Razumihin fogalmaz a Bűn és bűnhődésben: az igazsághoz keresztülhazudjuk magunkat.
(Folyt.)

hozzászólok

Yeats mély intenzitású drámáiban erkölcsi dilemmák, a jó és a rossz küzdelme, a csoda várása jelenik meg költői látomásban. Ezek közül ismerkedhetünk meg A sólyom kútjánál – A macska és a hold – A purgatórium című darabjaival és rajtuk keresztül a Crescendo Színházzal.

CSAK KÜLSŐ HASZNÁLATRA – ESTHER ROTS: A BŐRÖN IS ÁTHATOL – MEDIAWAVE 9.0

„Egy másik kérdés, amire választ kerestem, hogy mihez kezdjünk egy olyan jogrendszerrel, amely az elkövetők jogait védi az ...

Kapcsolódó cikkek: 9
Hozzászólások: 0

KEDVENC SZÍNE A FEKETE – MARGARET CORKERY: EAMON – MEDIAWAVE 11.0

Az angolok ismertek fekete humorukról, ami úgy látszik az írekre is átterjedt már, de az is lehet, hogy ez a Brit-szigetek saj ...

Kapcsolódó cikkek: 9
Hozzászólások: 1

MOZI, DVD, MIEGYMÁS – 2010./27. HÉT

Várható premierek: 2010. július 5. - 11.

Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0