HORROR, ÉLET, STEPHEN KING

2006-09-26 — kórtörténet - film — A szerző adatlapja: Bézi Sándor

Az őrület és a zsenialitás határán egyensúlyozó írói fenomén, a modern popkultúra ünnepelt szerzője, aki nem ismeri a tabu fogalmát, aki pontosan tudja, hogy mi az a félelem. Óriási életműve pszichológiai esettanulmány lehetne a milliárdos művészről, ki a félelemkeltésből él. Az immár halhatatlan státuszban trónoló Stephen Kinget, aki szeptember 21-én töltötte ötvenkilencedik születésnapját, egyszer azzal vádolták, hogy neki nincs is szíve, mire ő azt felelte, hogy neki gyerek szíve van. Az íróasztalon tartja befőttes üvegben!

“A remény nagyon jó dolog, talán a legjobbak egyike,
és a jó dolgok soha nem halnak meg, amint
a rosszak sem élnek örökké.”
Stephen King

A horror nagymesterének tartott szerző mindennél jobban élvezi a ráaggatott jelzőket. Mindene a rock ’n’ roll, a kritikusok nagy bánatára maga is zenél. Lubickol a hírnévben és a gazdagságban is, hiszen ő a világ egyik legolvasottabb írója. Minden évben jelentek meg kötetei, elmondása szerint pihenni is csak úgy tud, ha közben pattoghat ujjai alatt a klaviatúra. Az Álomcsapda című regényét például lábadozási időszakában írta, miután elütötte egy furgon. (Később az autót megvette és szétzúzta). A 2002-ben megjelent Rémautót a balesett ihlette. Igazi megszállott, jéghideg vérprofi.
Stephen Edward King 1947-ben született a Maine-i Portlandban. Oronóban járt egyetemre, ahol angol nyelvet és irodalmat tanul. Az 1974-ben megjelent Carrie sikere lehetővé tette, hogy angoltanári állását otthagyva csak az írással foglalkozzon. A közönségsikert azonban a Ragyogás hozta meg számára, melyben az alkoholizmusból kilábaló író, Jack Torrance családjával a Szikláshegységbe költözik egy világtól elzárt hotelbe, mint gondnok. Az író kisfiának látomási vannak, Jack pedig megőrül. A horror elemekben bővelkedő írást Stanley Kubrick filmesítette meg a fantasztikus Jack Nicholsonnal a főszerepen. Regénye miatt a kritikusok rögvest beskatulyázták Kinget horror műfajába. Szerencsére a szerző, azóta már többször is bizonyította ennek az ellenkezőjét. Írói státusza korántsem volt zökkenő mentes, hiszen majd tíz évig az alkohol és a drog rabjaként élt és írt. Elmondása szerint a Rémkoppantók megírására csak homályosan, foszlányokban emlékszik. Richard Bachman álnéven több írása is megjelent, az első az 1977-es Rage. Bachman 1985-ig “publikál”, amikor is King hírt adott a “haláláról”. Több rangos díj várományosa, köztük a Bram Stoker-életműdíj és a Nemzeti Könyvalap-életműdíj, mely a Pulitzer és a Nobel-díj után a világ harmadik legrangosabb kitüntetése. Első elektronikus novellája 2000-ben jelent meg, A Golyó címmel. Műve magán viseli a King írások szépségeit: egyetemista srác hírt kap édesanyja betegségéről, s gyalog, illetve stoppolva kel útra meglátogatni őt. Útközben azonban furcsa dolog történik. Az egyik autót egy régen meghalt sofőr vezeti, aki választás elé állítja a főhőst: az édesanyja haljon meg, vagy ő maga. A novellát olvasva többször is végigfut rajtunk a borzongás érzése. Az írás erőssége, hogy napokkal később is azon morfondírozunk: vajon az én választásom kire esne? Legújabb internetes próbálkozása (A növény) azonban teljes kudarc, hatására több író is megrettent az internetes publikálástól.

Írásai különös egységet képezve gazdagítják a XX. és a XXI. század irodalmát. Műveiben fellelhető a sci-fi, a horror, a dráma és bármily meglepő még a romantika is. Thriller elemekben bővelkedő írásai általában az emberek legegyszerűbb félelmeiből táplálkoznak: félelem a sötéttől, halottaktól, a mumustól (van egy Mumus címet viselő novellája, melyben egy szekrényben gubbasztó szörnyről ír, aki/ami gyermekeket eszik vacsorára). King legnagyobb erőssége a jellemábrázolásban rejlik. Karakterei élni látszanak, nemhiába ő a legtöbbet megfilmesített író is. Írásait a borzalom mellett átlengi a morbid, néhol groteszk humor, mely felejthetetlenné teszi az olvasottak élményét. A Túlélő típus-ban például egy sebészről ír, aki egy tömegszerencsétlenség egyetlen túlélőjeként kénytelen magányosan eltölteni hátralévő idejét egy aprócska lakatlanszigeten, némi drog társaságában. Étel híján a főhős magát kezdi el fogyasztani, majd azon a szóláson kezd el gondolkodni, amelyik így hangzik: Az vagy, amit megeszel. Erre az olvasók legnagyobb meglepetésére a főhős vidáman konstatálja: “De hisz akkor én nem változtam semmit”!

Akik nem szeretik a horrort, mert felfordul a gyomruk a vértől és a többi belsőségtől, azok is találhatnak King életművében néhány igazi gyöngyszemet. Az egyik ilyen gondolatgazdag, érzelmekkel telített írása a Remény rabjai címet viselő kisregény, mely szintén nem kerülhette el a megfilmesítést. A történet Andy Dufresne börtönéveiről szól, akit 1947-ben életfogytiglanra ítéltek a felesége és annak szeretője meggyilkolásának vádjával. A történetet Red szájából “hallhatjuk”, aki első este cigiben fogad a többi rabbal, hogy először Andy lesz az, aki elsírja magát. Miután fogadását elbukta különös barátság bontakozik ki előttünk, háttérben a börtön élet megalázó eseményeivel. A történet megrázó mivolta a börtönben élők életről alkotott képe. Ki bent van, az mind ártatlannak vallja magát, s legszívesebben menekülne a korrupt, szadista őrök elől, de szabadulása után az a rab, amelyik egy életet töltött a biztonságot nyújtó rácsok mögött már képtelen beilleszkedni a társadalomba. Kívülállóként szemléli azt, s csak egyetlen megoldása marad a szabadságtól való szabadulásra: az öngyilkosság. King mesterien ábrázolja a rabok mindennapjait, Andy hányattatásait, aki a szökés tervével a fejében képes túlélni a bezártságot, rabtársai molesztálását. A kisregényből Frank Darabont forgatta le az egyik legjobb King adaptációt, melyben Tim Robbins és Morgan Freeman alakítják a két főhőst.

Szintén a bezártság érzését járja körbe a Halálsoron című műve, melyben a kivégzésre váró rabok és őreik életébe pillanthatunk bele némi misztikummal fűszerezve. Az 1996-ban megjelent bestseller folytatásos regényként látta meg a napvilágot, melynek minden egyes része az eladási listák élén kötött ki. Sokan ezt tartják az író legjobb művének. A történetet, a Remény rabjai-hoz hasonló módon, egy idősebb férfi meséli, jelen esetben Paul Edgecomb. Ő 1935-ben börtönőrként dolgozott egy siralomházban, ahol barátságot kötött egy szűkszavú elítélttel, aki csodás képességei révén meg tudta gyógyítani a beteg vagy sérült élőlényeket. A halálsor nem más, mint az a rövid út, ami a cellától a villamosszékig vezet. A különös gyógyító, egy óriási termetű, fekete bőrű férfi, egy kilencéves testvérpár meggyilkolása miatt került a hóhér keze alá. Edgecomb úgy érzi, hogy a férfi ártatlan, de hiába cselekszik időben: eredményt elérni képtelen. Szembenézni a halállal, harcolni az igazságtalanság ellen, s beletörődni, ha a csatát elvesztettük: erről szól Stephen King írása, melyben a rossz és a jó különös módon keveredik az élethez való ragaszkodás ősi érzésével. Művében egyedüli gonoszként az emberi butaságot jelöli meg, s mindazokat a személyiségjegyeket, melyeket a modern társadalom ültetett az emberekbe. A meseszerű rapszódiát szintén Frank Darabont filmesítette meg Tom Hanks főszereplésével, aki a börtönőr szerepében nyújt kellően drámai alakítást.

Az egyik legdrámaibb műve, mely magán viseli a zsenialitás apró jeleit, az Atlantisz Gyermekei című, misztikummal telített kisvárosi tanmese, melyben szenzációsan keveredik a valóság és a képzelet. Könyvében öt történetet mesél el az író, melyek csak halványan, nem egyszer csupán egy-egy szereplő révén kapcsolódnak egymáshoz. A történetek között nincs összefüggés. Mégis, ha végigolvassuk ezt a remekművet, kibontakozik előttünk a szerző mondandója: miszerint nem az élet számít, s nem az, hogy mit tettünk, csupán az, hogy együtt voltunk, s ennél nincs fontosabb a világon. Az első és leghosszabb kisregény az Alacsony emberek sárga kabátban címet viseli. A 60-as években játszódó történet egy kisfiú és egy öregember különös barátságáról szól. King műveiben többször is szereti gyerekekre osztani a főhős szerepét, elég csak az Az-ra, gondolnunk, melyben egy bohóc szedi áldozatait. Talán a gyermekek meg nem rontottságában bízik, abban a különös tisztaságban, mely a felnőttek szívéből távozni kényszerült. Az Atlantisz gyermekei Bobby Garfieldja az események és kiábrándult, zaklatott édesanyja hatására kénytelen tizenegy évesen ideje korán fölnőni. King csodálatosan ábrázolja a felnőtté válás állomásait. Bobby megtanul őszintén szeretni, félni és félteni, s olyan közel kerül a Ted Brautigan által képviselt ismeretlen fölfedezéséhez, hogy veszélybe kerül a szabadsága. Komoly mű, tele válaszokkal az élet apró kérdéseire.

Stephen Kinget nem szabad csupán a horrorral azonosítani. Életműve válasz a XX. század szörnyűségeire, fricska az embereknek az emberekről. Írva tanít meg helyesen élni s legszörnyűbb rémálma is groteszk tükör csupán a világ elé, melyben kénytelenek vagyunk egy életet eltölteni.

hozzászólok

Yeats mély intenzitású drámáiban erkölcsi dilemmák, a jó és a rossz küzdelme, a csoda várása jelenik meg költői látomásban. Ezek közül ismerkedhetünk meg A sólyom kútjánál – A macska és a hold – A purgatórium című darabjaival és rajtuk keresztül a Crescendo Színházzal.

CSAK KÜLSŐ HASZNÁLATRA – ESTHER ROTS: A BŐRÖN IS ÁTHATOL – MEDIAWAVE 9.0

„Egy másik kérdés, amire választ kerestem, hogy mihez kezdjünk egy olyan jogrendszerrel, amely az elkövetők jogait védi az ...

Kapcsolódó cikkek: 9
Hozzászólások: 0

KEDVENC SZÍNE A FEKETE – MARGARET CORKERY: EAMON – MEDIAWAVE 11.0

Az angolok ismertek fekete humorukról, ami úgy látszik az írekre is átterjedt már, de az is lehet, hogy ez a Brit-szigetek saj ...

Kapcsolódó cikkek: 9
Hozzászólások: 1

MOZI, DVD, MIEGYMÁS – 2010./27. HÉT

Várható premierek: 2010. július 5. - 11.

Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0