MILYEN A SZÍNHÁZ SZABADKÁN?

2006-05-05 — recenzió - színház — A szerző adatlapja: Sáfrány Eszter

Érdemes figyelemmel kísérni a határokon túl élő magyar társulatok sorsának alakulását, hiszen évadról évadra egyre jelentősebb produkciókkal lepik meg közönségüket. A Beregszászi Színház fennmaradásáért, kultúrájáért tavaly segítő akció is indult. Az Újvidéki Színház csapata több évadon át sorra gyűjtötte az elismeréseket és díjakat előadásaikért. A távolabbi magyar színházi értékek bemutatására szolgál a már 17 éve minden nyáron megrendezett Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja Kisvárdán, amely sajnos nem ad teljes képet a Magyarországtól távoli színházakban virágzó művészetről, de valamennyire mégis érzékelhetjük azt a fejlődést, amely évről évre egyre hangosabban hívja fel kultúrájukra a figyelmet.

Most a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata érdemel dicsérő szavakat, hiszen a csapat sajátos, egyéni hangnemet és stílust teremtve tehetséges darabokkal köszönti a budapesti közönséget.
2005 júniusában Kisvárdán a fesztivál fődíjas előadása a szabadkai társulat Murlin Murlo című vígjátéka lett, amelyet Hernyák György Nyikolaj Koljada műve nyomán rendezett. A produkciót 2005 novemberében három este lehetett látni a Millenárison. Utólag is érdemes szólni az előadásról:

Murlin Murlo

Nyikolaj Koljada műve nem tartozik a gyakran játszott darabok közé (bár hamarosan Guelmino Sándor rendezésében is láthatjuk az Örkény Színházban), de a Murlin Murlo mégis ismerős témával foglalkozik: reménytelen sorsú kisemberek világába kalauzol bennünket.

Az előadás minimális fő befogadását engedi: tudatosan a bezártság alapérzésének megteremtéséből indít. A Szilágyi Andor által tervezett díszlet egy kisváros lakótelepi házába repíti a nézőt. A játéktér egy alagsori lakás nappalija, amely egy térben van a konyhával. A zsúfoltságot erősítik a néma, de zajos szomszédok folyamatos jelenléte: a térdmagasságba épített ablakok előtt időnként végigvonuló lakók; egy idős hölgy, kinek lakásának egyik ablaka a játéktérre nyílik, illetve Mihail és felesége kiabálásai.
Olga, Irina és Mihail: a kisváros három olyan lakosa, akik nem képesek arra, hogy elviselhetőbb körülményeket teremtsenek maguknak. Így mindhárman sorsukba és a körülményekbe beletörődve élnek: a feleségét verő Mihail (Mezei Zoltán) alkoholmámorba süppedve éli tudatlanul hétköznapjait. Talán ő valóban ebbe a világba való, hiszen életét képes lesz a kisvárosban leélni anélkül, hogy valaha is megértené napjai értelmetlenségét. Hozzá hasonlóan a magányosan élő Irina (Vicei Natália) is tehetetlen, az alkoholt találta “enyhítő körülménynek”.
A történet középpontjában Olga (Irina húga) áll. A néző mintha végig a Murlin Murlonak csúfolt Olga (Pesitz Mónika) szemszögéből látná a történetet. A kissé zavart, feszültségekkel teli lány képzeletével egy saját világot teremt, amelyben végig megtarthatja magának az úgynevezett utolsó reménysugarat: a lakás egyik sarkába ücsörgő Isten-képet képzelt el.
Mihail Olga szeretője. Olga eleinte bizonytalanul tekint Mihaillal való kapcsolatára. Az előadás az ő közös jelenetükkel kezdődik. A néző amint belép a színre, már egy javában zajló történetbe csöppen: Olga kedvetlenül igyekszik a részegen, “mulatós” zenére táncoló Mihail tombolását tolerálni. Bizonytalanul tekint a férfira, mintha próbálná elfogadni és beletörődni sorsába: Mihail ilyen, de ez végül is nem nagy baj. Mégis hamar rájön, nem Mihail az, akibe ő kapaszkodhat.
Alekszej, az albérlő (Kálló Béla), a külvilágból, talán egy elviselhetőbb életből érkezett. Mint a Messiástól, úgy várnak tőle segítséget: hiszik, hogy ő majd megmenti és elviszi innen őket. A két lány egymás ellen harcol a fiú kegyeiért. Olga eleinte szeretetéhesen próbálja Alekszej figyelmét és érdeklődését magára vonni, majd reményt vesztve sajátítaná ki nővérével szemben. De a két lány között vergődő Alekszej ahelyett, hogy felemelné a kétségbeesett lányokat, ő lesz az, aki belesüllyed ebbe a kilátástalanságba, még az írói ambícióit is “széttépi”. Megérkezésekor egy precíz, visszafogott fiú benyomását kelti, aki az őt körülvevő buroknak köszönhetően még nem fogékony az ottani világ romlottságára. Eleinte idegen számára minden: a szomszédok folytonos jelenléte (amiről már egyedül csak ő vesz tudomást), Olga zavara, Irina alkoholos, lerohanó stílusa, az ottani élet reménytelen sivársága. Majd mindez észrevétlenül válik megszokottá számára. A reményekkel teli fiatalember harmóniája rövid idő alatt bomlik meg mind fizikailag, mind pedig lelkileg: az addig “jól nevelt” orosz irodalom iránt elkötelezett fiú csapzottan, a cigaretta és az alkohol mámorába süllyed. Olga időben felismeri, Alekszej menekülése még nem késő. A lány vonatjegyet vesz a fiúnak, így Alekszej elutazik. Irina önámítással tereli el figyelmét a valóságról, nem akar tudomást venni Alekszej elutazásáról, a fiú nem vitte magával. Olga ekkor már megtörik, hiszen az addig a szoba sarkában ücsörgő Isten-látomás is magára hagyta, eltűnt. Végső elkeseredésében Istenhez kiált, nem érti, miért hagyta el még ő is: ekkor a tükör széttörik és egy gyenge fény világítja meg a lányt. A széttört tükör fénye? Vagy Isten az, aki visszatért Olgához?
A kis Murlin Murlo mély érzésű, bonyolult, egyedi lelki világgal megáldott lény, ennek rendezői megvalósítása talán az egyik legnagyobb érdeme az előadásnak.

A látvány, a tér elemei együttesen erősítik a zsúfoltság, szegénység világát: így a Kreszánkó Viktória által válogatott jelmezek is: a nyolcvanas évekből ismert kötött, kinyúlt pulóver, megszaladt fekete harisnya, szoknyához felvett sportzokni.

A rendezői naplóból: “Annyira vígjáték ez, amennyire a Három nővér. Minden attól függ, hogy merről közelítünk a témához.” – lehet a Murlin Murlon nevetni úgy, hogy közben sajnálattal tekintünk a figurákra. Hernyák György tudatosan viszi el a darabot a vígjáték irányába: ettől jó. Vicei Natáliának nehéz feladata van Irina figurájával, hiszen végig egy alkoholos állapotban lévő, mégis jobb sorsra érdemes, megkeseredett, erőszakos nőt kell alakítania. Van benne egy nagy adag irónia, és tudunk is vele együtt nevetni sorsán.

Áprilisban két előadást hozott a szabadkai társulat Budapestre. A Thália Színházban a Futó por/ Kosztolányi és a halál című produkciót két este láthatta a közönség, majd Csáth Géza egyik novellájából, A kis Emmából készült színdarabot két alkalommal a Merlin Színházban mutatták be:

Emma

Csáth Géza naturalista írása erősen önéletrajzi elemekkel tarkított történet arról, hogy a gyerekekre, és alapvetően magára az emberre gyakorolt fizikai és “lelki terror” milyen torzulásokhoz vezethet. Történet önmagáról; a feleségéről, Olgáról és annak haláláról szól; arról, hogy Csáth számára milyen sötét színben tűnt fel a világ. Olyan gyerekeket mutat meg a történet, akik a közvetlen környezetükben, az iskolában, és családi körben a saját bőrükön kénytelenek megtapasztalni az erőszakot, a társadalom romlottságát. Gyerekek, akik állatkínzásokon és brutális történetek eljátszásán keresztül jutnak el a tragédiáig: Emma haláláig.
A rendező, Fekete Péter korábban illuzionistaként dolgozott, ami ma a színházművészet javát is szolgálja, hiszen a látvány az előadás domináns alkotórészévé vált. A díszlet tervezője, Horgas Péter segítségével a rendező egyszerű, de látványos képeket alkot a színen, játszik a térrel úgy, hogy közben ne csak ötletes, szép is legyen. Az is lett. A játéktér két oldalán, egymással szemben ülnek a nézők néhány széksoron, köztük a széles kifutószerű emelvény, ami hol tanterem egy iskolában, hol hálószoba, hol pedig padlástér létrafeljáróval. Másodpercek alatt alakul át a tér, megismételhetetlen trükköknek tűnő váltásokkal a néző szeme előtt varázsolódik át az ebédlő padlástérré. Fekete Péter mámoros álomvilágot teremt. Egyes képeket hosszan kitartva lassan ringatja a nézőt egyre távolabbra a valóságtól. A berendezett tér adta bódító hangulatot erősíti és egészíti ki a zene. A Borago együttes bartóki motívumokra épített muzsikájának interpretálását Lajkó Félix vállalta.
Az Emmát alakító színésznő (G. Erdélyi Hermina) “igazi” Emma. Az arcán már az előadás elején ott volt a történet végkimenetele, a naivság, az ártatlanság. A megfélemlített gyerekek játékossággal próbálják vidámságukat, életkedvüket menteni.
Az előadás narrátora bőrébe mintha maga Csáth Géza szelleme bújt volna, a kis Emma személyében pedig Olga, a szerző felesége jelenik meg. Ők ketten egymás cinkosai is az előadásban. Olykor a történet fonalából kilépve irányítják a szereplőket. Valahol mintha a saját életüket játszatnák újra el velük. Fekete Péter rendezése ez, kétségtelen, hiszen a narrátor olykor mint egy varázsló sétálgat észrevétlenül a szereplők között, a néző számára is kiszámíthatatlan, mikor hol fog felbukkanni. Az előadás dramaturgja, Brestyánszki B.R. segítségével a csáthi életmű megértését segítik a szöveg létrehozása során felhasznált eddig ismeretlen dokumentumok, publikálatlan források.


Májusban két előadással is vendégszerepel Budapesten a Thália Színházban a Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház társulata.

Május 9-én kedden 19 órától a Godot-ra várva című darab
Május 10-én 19 órától pedig a III. Richard című darab látható.

hozzászólok

Yeats mély intenzitású drámáiban erkölcsi dilemmák, a jó és a rossz küzdelme, a csoda várása jelenik meg költői látomásban. Ezek közül ismerkedhetünk meg A sólyom kútjánál – A macska és a hold – A purgatórium című darabjaival és rajtuk keresztül a Crescendo Színházzal.

"NEM ADAPTÁCIÓKÉNT GONDOLTAM EZT" - KULTLÖVÉS A SZEMLÉN

41. Magyar Filmszemle. Stop. Bagota Béla. Stop. Frusztra. Stop. Hajónapló. Stop. Videointerjú: ITT.

Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0

AZ ÉLET HOZTA - RÉMI BEZANCON: HÁTRALÉVŐ ÉLETED ELSŐ NAPJA - TITANIC FESZTIVÁL 5.0

Fotók a nyolcvanas évekből; felhőtlen családi nyaralás; apa, anya és három gyerek; tökéletes családi idill; öt nap öt ...

Kapcsolódó cikkek: 7
Hozzászólások: 0

"YES" TAGS PLEASE! - KOVÁCS BUDHA TAMÁS KIÁLLÍTÁSA

Megtekinthető: 2010. július 7 - július 20.

Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0